Irodalmi Szemle, 1964

1964/8

Á dám

Äldlak sors, hogy bíróvá nem tevéi.

Mi könnyű törvényt írni pamlagon — Könnyű ítélni a felületesnek,

És mily nehéz, ki a szívet kutatja, Méltányolván minden redőzetét.

Éva

Ah élni, élni: mily édes, mi szép!

Éva

Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?

Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:

A por hull csak belé, e föld szülötte,

Én glóriával átallépem azt.

Szerelem, költészet és ifjúság Nemtője tár utat örök honomba;

E földre csak mosolyom hoz gyönyört,

Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.