Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - SZLOVÁK PRÓZA - Alfonz Bednár: A bölcső

aod és kész. Rendes ember vagy, nem igaz? Becsületes ember!

— Rendben van, gazda, kezet rá!

Kezet fogtak, s minthogy éppen asztalukhoz jött olajtól maszatos kezeslábasban Levy, Pospíchal főgépésze, Majerský őt kérte fel tanúnak. Levý elvágta az összefogott kezüket, aztán megkérdezte, milyen fogadásról van szó.

— Száz koronáról, — mondta Majerský. — Abba fogadtunk, hogy ez a mi Ragalánk szerez-e magának szeretőt vagy sem.

— Rendben van! — mondta Levý, s többet nem törődött a fogadással. Nem is kellett törődnie vele, mert Furkóné, aki szentül hitte, hogy szegény lánynak csak férfiember szerezhet egy kis örömet, azt mondta Zitának:

— Zita, az a Ragala Jano nagyon csapja a szelet körülötted. Ha én olyan fiatal lennék, mint te .. .

— De mama, ugyanazt mondta akkor is, amikor a gazda kezdte.

— A gazda istentelen tolvaj, — legyintett Furkóné, de az a Janó belevaló legénynek látszik.

Ragala Janó megnyerte a fogadást, s amikor Majerskýhez ment a száz koronáért, a gazda megkérdezte:

— Jól esett, Janó?

— Jól ám, gazda!

Ragalát kissé meglepte a száz korona, a munkások között egyre hajtogatta, sohasem látott még olyan rendes és becsületes embert, mint Majerský. Aztán Ragala udvarolni kezdett Zitának, a lány nem is nagyon bánta. Azt hitte, így is jó lesz, s majd elfelejti Ma- jerskýt, de nem tudta elfelejteni. Majerský sem tudta elfelejteni Zitát.

— Ö, — mondta Zita konyhájában Obmann a scharführerének, Kniewaldnak barátságtalanul és szárazon. Beszéd közben csak középütt nyílt szét egy kicsit pengevékony ajka. — Nekem nincs hozzá kedvem. Maszatos, mos- datlan és büdös.

Sima, fehér, sovány arcát, amelyen minden mintha hátrafelé húzódnék, Zita felé fordította.

— Mocskos, — mondta, s szeme rátapadt Zita fehér vállára, barna kemény kezére, — mocskos és büdös. A keze kemény, kérges. Sohasem engedném, hogy ilyen kéz a nadrágomban babráljon.

— Hahaha, — röhögött Kniewald schar- führer és álla még jobban előre ugrott, nagy sárga fogai szinte világítottak. A keze nem sima, igaz, de sima máshol!

Az SS-ek röhögtek.

Zita konyhája megtelt cigarettafüsttel, az SS-legények buzgón cigarettáztak, vágni lehetett a baka'bűzt, naftalin, olcsó pacsuli, izzadság szagát és sokféle más szagot, amit Obmann egysége magára szedett, mielőtt Lisz- kovba ért.

Zitának megfájdult a gyomra. Dacolni próbált a rátörő félelemmel, amely mindig úrrá lett rajta, valahányszor szürkészöld német egyenruhát látott és katonabűzt érzett. Még jobban nekifeszült a tűzhelynek.

— 0, mondta Obmann, amikor elcsendesedett a röhögés, elgondolkozott, a feszületre nézett és a „pletykára“, amelynek szürkészöld indái, levelei a nagy szürke taplóból szinte Kniewald fejéig értek. — Nem szeretem az elcsigázott nőket.

Zita nem volt elcsigázott. Obmann jól látta, 4e nem akarta, hogy az emberei túlságosan érdeklődjenek iránta, mert reggel nappali akció várt rájuk.

— Az éjjeli akciókat, — szokta mondani, — ugyanúgy elő kell készíteni, mint a nappaliakat.

Az SS-ek beszélgetni kezdtek.

Obmann már nem hitt senkiben és semmiben, csak a nappali és éjjeli akciókban. A január végén és februárban lejátszódott események késztették erre. Simán hátrafutó arca semmit sem árult el, de Obmann lelkében kinevette a Kretént. Magában így hívta Hitlert. Memmelben. Pomerániában, Brandenburgban már oroszok vannak és a Kretén arról akarja meggyőzni a világot, hogy a háborút nem belső-Azsia nyeri meg, hanem Európa. Belső-Azsia bevonul Európába, s vele együtt minden, amire az ember-állat képes. A Kretén harcba veti a készenléti tartalékokat, valahol a Krimen pedig véget ért a konferencia, Sztálin, Churchill és Roosevelt konferenciázott, — szép kis társaság! — az amerikaiak Prümben vannak, az oroszok Boroszlóban, a kretén meg köpködi a nyálát, prüszköl és pofázik, még egyszer megpróbálja becsapni a világot, hogy hamarosan bekövetkezik a történelmi fordulat. A történelmi fordulat már bekövetkezett, én- bennem következett be, Ernst Obmannban, mert micsoda ma Obmann? Valami rongyos Szlovákiát tisztogat meg a partizán-nyavalyá- tól. Nappali akciókat szervez. A német katona dicső katona volt, csak egy hibát követett el: nem hitt fenntartás nélkül a fajban és a pártban, nem irtott ki mindent, ahová betette a lábát, csak itt-ott irtogatott valamicskét. Hals? Kiirthat valamit ez a nyugdíjas bernáthegyi? Hisz még lőni is fél! Legfeljebb a nadrágjába lövöldöz! A partizán-nyavalyát pedig ki kell irtani — ez volt Obmann hivatása, mert a nyavalyában a pestis csíráját látta. Kitisztítani mindent, ami csak félig- meddig ^artizángyanús. Erre valók a nappali akciók. Az SS-egység, amely január elején