Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - SZLOVÁK PRÓZA - Alfonz Bednár: A bölcső
Lörincz Gyula rajza Júliusban történt, aratáskor, futó kora esti zivatar után. Lieszkov kis falu a hegyek alján, kellemes nyári hűvösség áradt el benne, ciripeltek a tücskök, a patakban zúgott a megduzzadt viz. Enyhe északi szél motozott a fák között, a heves, futó zápor lehűtötte a levegőt, de csak lassan-lassan enyhítette a forróságot, amely reggel tört rá a falura, átfűtötte az utat, a kis udvarokat és a házak falait, felajzotta az embereket. Az utolsóelőtti lieszkovi házban, a falu felső végén Černek Zita rádiót hallgatott. A konyha ajtaja nyitva volt, ki lehetett látni a kis udvarra és a betonpallőra, amely a patak fölött kivezetett a széles országúira. A nyitott ajtón át kellemes hűvösség áradt a meleg konyhába. A rádió a konyhában állt, szilárd faállványon. Amikor Černekék megvásárolták a rádiót, Zita férje bükkfából állványt ácsolt, nagy szögekkel a falra erősítette a kivájt nagy, szürke tapló fölé, amelyből barnáslila száron, szürkészöld levelekkel hajtott a „pletyka“, nevetséges és szerény, soha nem virágzó szobanövény. A gyerekek már aludtak, Černek nem volt odahaza. Zita az esti adást hallgatta, bírósági tárgyalást közvetítettek, amelyet aznap délután tartottak a városban. — Majerský vádlott, — hallotta a rádióból az ügyész kemény hangját, — a tanúk azt vallották, hogy maga felforgató és kártevő, aláásta és szabotálta a szövetkezetet, becsmérlőn nyilatkozott a szovjet kombájnokról és támogatta a kulák sejteket, amelyeknek az a célja, hogy Temesányban megakadályozzák az áttérést az egyéniről a közös gazdálkodásra. Beismeri? — A szövetkezetet nem forgattam fel, nem is szabotáltam — hallotta Černek Zita Majerský ismerős, aggódó hangját, — szovjet kombájnt sohasem láttam, a kulák sejteket nem támogattam. a-bölcső Alfonz Bednár
