Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - FIGYELŐ - Szeberényi Zoltán: Juraj Špitzer — Hozzátok tartozom

A Nyílt törés főhőse is ilyen magával tehe­tetlen ember. Az elbeszélés egyetlen vasár­nap története, amikoris reggel Jóska, a raj­zoló még úgy ébred, hogy „Ma nem hagyom magam“, de mikor megebédel, s ezzel az utolsó aznapi teendője is elfogy, céltalanságá­ban, sejtelmes erőktől hajtva, kívül rekedve önmagán is bedugja lábát a liftakna egyik re­pedésébe s tehetetlenül nézi, a lift eltöri a lábát. Magukkal tehetetlen emberek ezek, akik célokkal áltatják magukat, de ezek a lát­szat-célok hatalmas belső bizonytalanságot, rendezetlenséget takarnak. Ebben a rendezetlenségben egyetlen cél ve­zérli őket: a létezés. Lenni mindenképpen. S ez a létezés leggyakrabban a szerelemben realizálódik. A szerelem náluk: lét. Csurka szerelmesei olyan kétségbeesve keresik egy­mást, mint az élet értelmét. S a találkozások után gyönyörű, szellemes párbeszédek szület­nek. A Százötös mellék — a címadó elbeszélés — kétségkívül a kötet egyik legfigyelemre­méltóbb darabja. A fiú és a lány játékos, s később halálosan komoly örök harca ez, ragyogó, a lélek legapróbb rezdüléseit is fel­fogó írás. S az a kötetet befejező Hármas egység is, csak míg a Százötös mellék a kere­sést példázza, addig emez arról szól, hogy ha a keresők megtalálják egymást utána az első mozdulatok az ösztönös menekülés. A hegyek között, egy túristaszállóban nászéjszakázó fiatalok szeretik egymást, de mikor egy séta alkalmával a fiú meglát egy favágót, elkéri tőle a fejszét, „és vadul minden erejének megfeszítésével nekiesett a tölgynek. Emelte a fejszét és lecsapott vele, minden izmát meg­feszítette, megizzadt. Soha még ilyen boldog nem volt, érezte, hogy most kiszabadult az asszony bársonnyal bélelt barlangjából, ahol csak vendég, s ahol az asszony ellakatná időtlen időkig . ..“ A Csurka-elbeszélések legerősebb motorja a humor. Ahol a szerző nem akar „modern- kedni“ sem tartalomban sem formában, ott nagyszerű szatírák kerülnek ki tolla alól. Ilye­nek a Miért rosszak a magyar filmek, s A rá­diótól vagyunk. Az elsőben az állam pénzén gyávaságból, korruptságból, prostituáltságból és vaskalaposságból rossz magyar filmeket gyártó írók, filmszakemberek felé, s a máso­dikban a lélektelen újságírói formalizmus felé fordul maró gúnnyal. Kár hogy az első minden kirobbanó ereje mellett is elcsépelt kroki­téma, (arról szól, hogy hogyan lesz a hivata­lok, a hozzánemértők s gyáva fontoskodók kezében a már megszületése pillanatában sem remekmű Amnesztia c. drámai filmből Puszi­pajtások c. filmrevü!). Csurka István az elmondottak ellenére is figyelemreméltó tehetség, akire érdemes fi­gyelni. Csak még fokozottabban kéne tudato­sítania képességeit, tehetségének iránynyilát. S a mi véleményünk szerint ennek a nyílnak a hegye a szatíra felé mutat. Tőzsér Árpád Juraj Spitzer: Hozzátok tartozom (Patrím k vám, Slovenský spisovateľ, 1964) Csak azt panaszolom, ami fáj, azt is leginkább vonakodva, sokat tépődöm: mit tegyek szóvá s miképpen? — ezt latolva. (Baranyi Ferenc) Az utóbbi évek szlovák regénytermésében mind gyakrabban jelennek meg olyan művek, melyek morális összeütközésekkel, a hatalom és az erkölcs problémáival, a politikai cselek­vés és az alapvető emberi eszmények viszo­nyával foglalkoznak. Természetes és Indokolt visszahatás, s egyben tiltakozás ez a szemé­lyi kultusz torzításai, dehumanizáló, elidege­nítő, antihumanista elmélete és gyakorlata ellen. Az olvasóközönség is fokozottabban reagál az ilyen természetű műalkotásokra. Ezt bizonyítja az a jelenség is (bár sokan szenzációéhséget vagy sznobizmust látnak benne), hogy Ladislav Mňačko leleplező szán­dékú, alapkoncepciójában helyes, de részle­teiben sokat vitatott Elkésett riportok-ja alig néhány hónap alatt 300 000-es példányszám­ban kelt el. Bárhogy is nézzük, a döntő té­nyező mégis csak az, hogy a jelentős, a társadalom időszerű kérdéseit kitapintó, az emberek gondolkodását határozottan és mű­vészi fokon megragadó művek mindenkor élénk visszhangot, szimpátiát és ellenérzést válta­nak ki, körülöttük mindig magasra csap a vitá, a lelkes igenlés és szenvedélyes tagadás hulláma. A személyi kultusz irodalma nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom