Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - Gustáv Husák: Nemzetközi elemek a Szlovák Nemzeti Felkelésben
Gustáv Husák nemzetközi elemek a Szlovák Nemzeti Felkelésben A Szlovák Nemzeti Felkelés, melynek 20. évfordulójáról emlékezünk, a szlovák nép nemzeti harca volt a nácizmus és a vele együttműködő szlovák klérofasiszta rezsirri ellen. Része volt annak a nagy nemzetközi küzdelemnek, melyben a demokratikus erők a második világháborúban megmérkőztek a hitler-nácizmussal és annak szövetségeseivel. Ily módon a szlovák nép harcában a nemzeti és nemzetközi elemek egybefonódtak. Világuralomért folytatott harcában a német nácizmus szövetségre lépett más országok fasiszta rezsimjével, vagy ezeket támogatta, illetve létrehozta. A második világháborúban ott láthatjuk a fasiszta Itáliával létrehozott tömböt, a Horthy-Magyarországgal, Tiso- Szlovákiával, a fasizált Romániával kötött szövetséget, és így tovább. Tiso, mint a szlovák fasizmus megszemélyesítője, 1941-ben eként hencegett szövetségeseivel: „Felsorakozunk a már menetelő nemzetek oldalán, mint szerény segítőtárs az új Európa építésében. Már áll az új Európa arcvonala, amely... így néz ki: a nemzetiszocialista Németország, a fasiszta Olaszország, a falangista Spanyolország és a népi Szlovákia...“ Egész Európa fasiszta csőcseléke Hitler köré csődült, hogy az ő terveit szolgálja a szabadság, demokrácia és haladás elnyomására Európában. Ezért azután a saját nemzeti szabadságukért és demokratikus államrendükért küzdő leigázott nemzetek fasisztaellenes harca szembeötlő nemzetközi vonásokkal egészül ki, szövetségeseket keres és talál az európai fasiszta ellenes táborban. Ez igen figyelemre- méltóan megnyilvánult a Szlovák Nemzeti Felkelésben is, amely a legnagyobb honi keretekben lejátszódó fasiszta ellenes fegyvertény volt Közép-Európában. A szlovákiai antifasiszta ellenállásnak, a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésének és vezetésének gerincét a kommunista párt képezte. Ez a párt nemcsak programja, hanem egész szlovákiai gyakorlati ténykedése folytán mélységesen nemzetközi jellegű volt. Soraiban és harcaiban egymásra találtak a szlovák, cseh, magyar és német dolgozók, már a München előtti Csehszlovák Köztársaság idején. Ez a nemzetközi összetartás fönnmaradt a háború alatti fasiszta ellenes harcban is, habár az államjogi és határváltozások következtében a szlovák tényező számbelileg döntő túlsúlyba került. Az SZLKP illegális munkájában az egész háború folyamán ott találtuk a magyar, német és zsidó elvtársakat is. Amikor a szlovák nép 1944 augusztus végén fegyvert ragadott a fasizmus elleni nyílt harcra, amikor Közép-Szlovákiában, a náci tenger közepette egy szabad szigetet teremtett, ideözönlöttek a legkülönbözőbb nemzetek antifasisztái, hogy a közös küzdelemből kivegyék részüket, hogy a szlovák népet segítve, harcoljanak saját nemzetük szabadságért is. így aztán ebben a küzdelemben, főként a partizán osztagokban, a szlovákok és csehek oldalán több mint 20 európai nemzet fiai vettek részt: oroszok, ukránok és más szovjet polgárok, lengyelek, magyarok, franciák, bolgárok, jugoszlávok, antifasiszta németek és mások. A szlovák nép saját soraiba, saját harci egységeibe fogadta őket. A fasizmus iránti gyűlölet és az emberhez méltó szabad élet utáni vágy — ez volt a nemzetközi útlevél a szlovák felkelők szabad szigetére. Hiszen a felkelés területén a nemzeti és köztársasági zászló mellett ott lobogott a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaja, amely minden, a nácizmus leveréséhez hozzájárulni kész erőt maga köré toborzott. Ezen kereten belül figyelmet érdemel a magyar antifasiszták részvétele a felkelés harcaiban. És itt nemcsak a szlovák állam területén élő magyar polgárokról van szó, hanem azokról is, akik a Horthy-rezsim által 1938-ban megszállt területekről és a tulajdonképpeni Magyarországról csatlakoztak a felkeléshez. Kárára van a jó ügynek, hogy a magyar antifasiszták részvétele a szlovák
