Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - Tőzsér Árpád: A Gyuri tanyán

hiába keressük. Ezeket a hősöket konkrét helyzetekben látjuk válaszút elé állítva, amint etikai felkészültségüknek, múltjuknak és személyes érdekeiknek megfelelően éppen választanak.

A Susedia (Szomszédok) c. elbeszélésben Letanovszky és Bemadič, régi szomszédok állnak a választás előtt. S Letanovszky, hogy saját és családja életét mentse feladja azt a zsidó családot, amelyiknek addig éppen ő adott búvóhelyet, s feladja a falu közelében megbúvó partizánokat is. De az árulás már mit sem segít rajta. A németek őt végzik ki, a szomszédja, Bernadič megmenekül. S a felszabadulás után mégis Letanovsky a hős, az ő fia lesz a HNB elnöke, s Bernadič lesz az áruló, aki pedig szántszándékkal sem tudott volna árulást elkövetni, mert nem tudott sem a zsidó család, sem a partizánok hollétéről. Lányát, Markát, aki 44-ben véletlenül ugyan, de a partizánok közé kerül s ott is marad mint partizán, apja miatt később kizárják az iskolából. A partizánokat toborzó Tesár ^ háború után ugyan a JNB alelnöke lesz, de felettese az a Siska, aki nem tudja megbocsájtani Tesárnak, hogy rábeszélte a partizánságra, s következményeképpen egész otthon maradt családját kigyilkolták a németek. S mikor Stachovič, a község papja, aki egyedül tud Letanovsky egykori bűnéről Marka és Perna- dičék védelmére kel Tesár előtt, azzal inti le a felháborodott s az ügyet orvosolni akaró Tesárt, hogy új rendszernek nincs szüksége a papok vallomására. így lesz érvényes továbbra is a rezignáció, amelyet oly gyakran dünnyögött a felkelés szorongatott helyzeteiben az orra alá Tesár: Mit lehet itt csinálni?

Ki itt a hős, a tévedhetetlen harcos? „Az emberek feljelents ették egymást, istenem ...! A gárdisták feljelentettek másokat, aztán feljelentették sajátmagu- kat is. Akármiért feljelentettek, beárultak akárkit. Régi bűnök, veszekedések, torzsalkodások, ítéletek és bosszúk jutottak eszükbe ...“ így emlékszik a Kolíska (Bölcső) c. elbeszélés németek által halálra szégyenített, megalázott Zitája. Férje, az egykori partizánparancsnok Cernek csak azért vall volt partizántársára, Majerskýre, mert az valamikor megejtette, s elhagyta Zitát. — Ebben a kavargásban nehéz felismerni a hőst, mint ahogy az életben is az. Ezeknek az embereknek a Felkelés csak helyzet, amelyben így vagy úgy cselekszenek, áldozatot vállalnak, vagy megtagadják azt. — Mégis igaza lenne hát a verandán bölcselkedő V. bácsinak? Bednár alakjai számára a Felkelés kortragédia, amely személyes tragédiákat szül. A személyes tragédiák részei a kortragédiának, de ugyanakkor érdekes módon ennek a fordítottja is igaz. A Felkelés a Bednár hősök életének is csak része. Ezek az elbezsélések nem fejeződnek be a görög- tűzzel és győzelmi hurrával, hanem folytatódnak a Felkelésen túl is bajjal, bonyodalommal, törtetéssel, árulással. A Felkelés itt egyszerre kor és epizód. Atána az élet megy tovább, s a Felkelésben rosszul vagy jól választók a megváltozott helyzetben újból rosszul vagy jól választanak.

S az életviszonylatoknak, sorsoknak ez a szövevénye már valószínűbb. Ezt az irodalmat már oda lehet tenni valóságként a mikroszkóp alá, lehet vele érvelni a Felkelés történelmi helyét tisztázva, s V. bácsi élesen fogalmazott kérdéseire válaszolva.

Zúgnak a méhek a Gyuri-tanya udvarán. Z. már a harmadik szögből fényképezi a házat, s V. bácsi ingerülten legyint a veranda falán felfutott árnyékra. Indulunk vissza a városba. Leütött fejjel lépdelek. Az út a patak mellett szalad lefelé, s kavicsai között ott van a félig megválaszolt két kérdés: Hősök voltak-e hát azok, akik húsz évvel ezelőtt ezt az utat taposták? S mi közünk nekünk ehhez az egészhez? Ránézek a mellettem haladó V. bácsira. Sovány, alacsony ember. Arca borostás, a szava is szúrós. Olyan két kérdést fogalmazott meg a számomra, amelyre egész irodalmunknak kéne felelnie.