Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Peter Karvaš: Sebhely (Részlet a színmű első közjátékából)
STANO (feszülten): És milyen eredményre jutottál? GITKA: Hogy szörnyű! Nem igaz? STANO (szinte remeg, az izgalomtól): Mi szörnyű ... GITKA: Minden! Azoknak az embereknek a képmutatása...! Egy fedél alatt élnek veled ... könyvek, zene, kitüntetések... és egyszerre — kiderül, hogy jellemtelen alak! Nem szörnyű?! STANO (megtörli homlokát): Talán még nem érted ... GITKA: Mit nem lehet itt érteni? Kirúgták vagy sem?! (Pillanatnyi szünet.) Talán igazad van. Semmit sem értek. Szerettem azt a Sebőt... Egyáltalán mit tudunk az emberekről...? Semmit! Talán beléjük látunk...? (Hirtelen.) Mit tudok Otóról...? Róla sem tudok semmit. Semmit... Ez is szörnyű, ugye...? (Más Hangon.) Mit akar? „Megkérte a kezemet?“ (Stano bólint.) Menjek hozzá...? STANO: Magadnak kell tudnod, kislányom. GITKA: Ezt még sohasem mondtad. Mindig azt mondod: Tedd ezt vagy azt. — Stanko... szép vagyok? STANO: Aligha vagyok mérvadó. De azt hiszem, nagyon szép vagy. GITKA: Mindenki mondja. Futnak utánam .. . taknyosok is, meg ... olyanok is, mint te. (Gyorsan.) Nem! Nem! Nem olyanok mint te! (Stano nem érti.) Tudod, mindig azt kérdem magamtól: olyan-e, mint az én Stankóm? Miben hasonlít rá? Azt tenné, amit az én Stankóm? De senki sem hasonlít rád ...! STANO: Gitka, mindenki a maga módján viselkedik, sohasem úgy, mint valaki más. GITKA: Én úgy viselkedem, mint te. Legalábbis szeretnék. Szeretnék olyan életet élni, mint te. STANO: De hisz ez egyáltalán nem helyes! Az ember legyen ... GITKA: Nem értesz engem, Stanko! Nézd csak. Terólad — mindent tudok, mindent...! Ilyen emberrel jól lehet élni, nem igaz ... ? De mit tudok Ottóról...? Milyen ember igazában? Neki minden mindegy... STANO: Talán neki is megvannak a maga bajai, a maga szenvedése, amiről nem tudsz... Ügy élsz, mintha vattába pólyáztunk volna... GITKA: Egyszer úgy érzem... szeretem... ő meg — (Megvonogatja vállát.) STANO: Mi jogon Ítélkezel fölötte...?! Egyáltalában honnan tudod, hogy jobb vagy nála ?! GITKA (hirtelen csendesen): Nagyszerű ember vagy, Stanko ... ! STANO (nem érti): Nagyszerű?! GITKA: Hogy ennyire hiszel az emberekben. Hisz te Ottót védelmezed! Stanko! (Megöleli.) STANO: Menj lefeküdni, kislányom. Reggel majd beszélünk róla. GITKA (rámosolyog): Jó éjszakát. (El.) STANO (Magda szobájának ajtajához megy): Magda! — Hisz ez az egész egy szörnyű komédia ... Mindketten tudjuk, hogy semmit sem tehetünk! Tönkretennénk magunkat! Te is féltél, amikor a felkelés után nem voltál hajlandó rejtegetni Tomkovičot, ezért nem tudsz megbocsátani neki, ezért gyűlölöd...! (Hirtelen indulattal.) Sebő bűnös. Kinek higgyünk ebben az országban, ha nem Lexának! Majdnem egész életét börtönökben, sztrájkokban, koncentrációs táborokban, megfeszített munkában töltötte — hogy öreg fejjel olyat tegyen, amit a történelem sohasem bocsát meg neki...?! Talán megengedné, hogy régi barátaiból, régi bolsevikokból csak úgy egyik napról a másikra árulókat és gazembereket csináljanak...?! Én hiszek benne, Magda, hűséges és fegyelmezett vagyok! Egy percig sem élhetnék tovább, ha nem hinnék ... ! Magda ... ! Magda ___! F üggöny Szünet Tóth Tibor fordítása
