Irodalmi Szemle, 1964

1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Gály Olga: Izraelben jártam

szélesebbek, szökőkutak, parkírozott terek, pálmák, villák, majd modern bér- házak, felhőkarcolók, szédületes autóforgalom, emberáradat, pazar kirakatok, a legelőkelőbb üzletekben csillagászati árak — Amerika.

Igazán Amerika?

A járókelők többsége ivritül, vagyis héberül beszél, csinos katonalányok eszik a fagylaltot és a falaffelt, ezt a két sült lepény közé rakott keleties ételegyveleget. Mindenfelé amerikai ízlésű, de ivrit-feliratú vamp-reklámok, ám a mozikban olyan filmeket is játszanak, mint „Megölni egy csúfolódó rigót“, a „Dávid és Lyso“-t, s az „Édes Irmá“-t. Az első a faji diszkriminációról, konkréten a négerkérdésről igen rokonszenvesen szóló amerikai film, a másik ugyancsak amerikai és ifjúsági pszichológiával foglalkozik, remek színészi teljesítményekkel, az Édes Irma pedig valódi francia csemege mind művészi élmény, mind szellemesség tekintetében. A sokat emlegetett izraeli filmet, az Exodus-t sajnos nem láttam, éppen levették a műsorról.

Jártam a Tel-Avivi-i Rubinstein múzeumben, ahol Monet és a Párizsban élő másik világhírű zsidó festő, Chagall néhány eredeti, lenyűgöző hatású képével találkoztam.

A legnagyobb képzőművészeti alkotások díszítik a különböző középületek, egyetemek, nagyszállók, hangversenytermek és színházak csarnokait. Merész, nekem talán túlmerész, de a korszerű építészeti stílussal harmonizáló alkotások ezek, amelyeknél, még ha csak mértani ábrák voltak is, a formán túl a gondolatot is érzékelni lehetett.

Jeruzsálem

Jeruzsálembe, az ország fővárosába, az Egged Tours (a mi Čedokunk) autóbuszával utaztunk.

Tel-Avivból kiindulva egy ma már kiépített egykori karavánúton haladtunk, hatalmas narancsültetvények mentén. Ezen a vidéken valaha főként beduin törzsek tanyáztak, amelyek a szárazság miatt lehúzódtak Beer Sheva (Hét Kút) városa felé. A zsidók azonban megbirkóztak a szárazsággal. Csatornarendszert építettek Tel-Aviv és Jeruzsálem között és termővé tették a földet, amely gazdagon fizet naranccsal, citrusszal, gyapottal. Az utóbbi években ötmillió gyümölcsfát ültettek ezen a tájon. A környezet ugyan nem valami békés, a Jordániával közös határ állandó tűzfészket jelent.

Ciprusok, olajfák, fenyők, lakatlan arab falu. Sámson és Delila erdeje, majd európai gyümölcsfák: meggy és cseresznye is. Hogy kissé érzékeltessem a régmúlt és a ma között eltelt időt: az olajfák kétezer, a cseresznyefák hat-nyolc éves vegetációk.

Egy dombon katolikus templom áll a keresztes háborúk idejéből. Erődítmény romjai idézik Titusz római császár légióinak nyomait... Távolabb kastély körvonalai mutatkoznak: a harcias Abdul Káder és Husszein arab muftik székhelye volt.

Jeruzsálemben első állomásunk a Theodor Herzl mauzóleum, ahol a cionizmus megalapítójának, és a zsidó államiság megálmodójának életében fennmaradt gazdag dokumentum-anyag van felhalmozva. Voltunk Herzl sírjánál is, amely fölött nagyon szép, a lávakitörés után visszamaradt egyetlen hatalmas bazaltkő őrködik.

Jeruzsálem komoly, patinás utcáin haladtunk az egyetemi város felé. Ez hatalmas, hipermodern épületkomplexum, önkormányzattal, saját postával stb. Az egyetem 1954-ben épült. Filozófiai, matematikai, botanikai és még néhány további fakultásán mintegy nyolcezer, a legkülönfélébb nemzetiségű diák tanul. A központi épület alagsorában berendezett múzeumban helyezték el a kétezer év előtti, óhéber kézirású pergameneket, amelyeket beduinok találtak meg a Holt-tengerben.

Minden turistának megmutatják Jeruzsálemben Dávid király „sírját“. Ezt azért írom idézőjelben, mert a sír valódisága nincs bebizonyítva. A feltevés minden esetre szent hellyé avatta. A sok-sok lépcsőn felkapaszkodva egy ferenc-