Irodalmi Szemle, 1964

1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Bárczi István: Cseresznyefák

Szabó Gyula metszete

cseresznyefák Bárczi István

Úszunk szinte, az út sima, és búg a busz: búgó-csiga.

Cseresznye, Futunk elé.

Nyitrából Nagycétény felé.

Cseresznyefák... Nevet szemem: millió bogyó, szem szemen.

Hosszú sorban futnak a fák húzva a rendszer mértanát.

Mint a kerítés lécei...

Nevet szemem és élvezi.

A buszban zaj, terefere.

Kint meg a szépség mestere

pontosan, szépen legszebb fáit rendezgeti.

S egy hiányzik!

Üres a helye. Hol a fa?

Mint a kerítés egy foga,

ha kitörött — tátong az űr.

Rohan a busz, tovább repül.

Nézem. Nem látta senki se.

Nekik a pletyka szent mise.

Futnak hosszú sorban a fák, s talán már nem is a határt,

talán már csak azt lesem, hogy nekik nem fáj semmi sem.

Hogy kívülállók. Hogy magam számoljam, hány kitört fa van.

Százszor rossz volt. S nem látták százszor, hogy mint e fa, nagyon hiányzol.