Irodalmi Szemle, 1964

1964/1

Václav Jírú felvétele

prágai fottyfüvéfc nMvd 19bZ-pei volt WJig- ismertté. Latkor jHent rfmtf iMfyaiHs-vt lomaoni Photography Magazine évkönyvében tizenkét fényképből álló ciklusa, amelyet Norman Hall, az évkönyv nagytekintélyű szerkesztője, sorozott be korunk legjobb fényképeinek e reprezentatív gyűjteményébe. Václav Jírú művei így egy sorba kerültek a francia Marc Riboud, az amerikai Brett Weston, a németalföldi Ed van Elksen, a délafrikai lan Berry és az olasz Gianni Berengo-Guardina fotográfiáival. Ha felmérjük e nevek szakmabeli jelentőségét és tudomásul vesszük, hogy társaságukban Jírú alkotásai nemcsak megállták a helyüket, hanem kimagasló rangot értek el, kétségtelenné válik, hogy a szocialista fotóművészetünk Jíru müveivel jól volt a világ fórumon képviselve.

Mindez közel harminc esztendő céltudatos, kitartó alkotó munkájának az eredménye is. Már első önálló müvével, 1935-ben megjelent fényképalbumával magára irányította a hazai közvélemé?iy figyelmét: határozott kiállás volt a politikailag angazsált, haladószellemö, humanista fotóművészet avantgárd elképzelései mellet. Űjító törekvései párhuzamosan haladtak korának irodalomi célkitűzéseivel, amelyek kísérletezésekre kény szerit ették és megnyitották előtte a fényképészet új feladatainak távlatait. A Mánes prágai művészegylet 1936. évi nemzet - közi fotókiállításán, amelyen a modern cseh fotóművészet élcsapata a poetizmus jelszavával zárt síkban manifesztált, Jírú alkotásai vitték a vezérszólamot, de merészen utáltak arra is, hogy a művészi fotográfia harci eszköz lehet, mert világnézetet tudatosít, állást foglal és agitál. Műveiben ugyanakkor érett formában szólalt meg egyéni hangja, költészetének világa, erkölcsi magatartása, s az a képessége,

hogy a tefmé^zdt változásait, s az élet vonatkozásait, a modern fotográfia legtisztább esz- ozeivel magas művészi szinten fejezze ki.

A háború borzalmai és a fasiszta megszállók börtönei aztán hét évre megfosztották minden alkotó lehetőségtől. De a felszabadulás után új lendülettel, új művészi célkitűzéssel veti magát ismét a fényképezésre, hogy az új életet új mondanivalójával új formanyelven rögzítse. S mint ahogyan a régész csipesze lassan és óvatosan szedi le a föld mélyéből kiásott emlékekről az évszázadok porát, úgy tisztítja meg az évek folyamán Jírú lencséje az embereket és a tárgyakat az elmúlt világ szokványaitól. ,,Prága és a prágaiak“ című fotokönyvében, amely több idegennyelvű kiadásban is megjelent, a régi város mai életének olyan jeleneteit mutatja be, amelyek mellett a járókelő közömbösen megy el, s amelyeknek jellemző sajátosságaira, igazi szépségére, s gondolati mélységére csak Jírú fényképeiben döbben rá.

Václav Jírú nemcsak mint fotóművész tölt be ma jelentős szerepet Csehszlovákia kültúr- életében, hanem mint a ,,Fotografia“ című prágai szakfolyóirat főszerkesztője is. Az ő vezetése alatt nőtt a lap a fotóművészet új nemzetközi fórumává, s kétségtelenül az ő érdeme, hogy utat mutatott egy jelentős és tehetséges európahírű fotóművész nemzedéknek.

Az Irodalmi Szemle e számában Václav Jírú fényképeiből hozunk szemelvényeket. A felvételek Prága külső és belső életének, apró örömeinek napi gondjainak egy mai művész új szépségeket kereső, életigenlő meglátásai. Témakörük a kövezetre hullott falevéltől a kongresszusi terem feszült légköréig ível. (T.)