Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - FIGYELŐ - Bata Imre: Számvetés és kísérletezés
zálná. Igaz, ez a vívódás sokszor a hősök amolyan bátortalan, szenvtelen önigazolását adja, melyet az állandóan fellépő belső monológok csak szürkítenek, monotonná fokoznak, egészében azonban elmondható, hogy Johani- des előnyösen használja a formanyújtotta lehetőségeket s az ábrázolás művészi eszközeit. Ezek, valamint mondanivalójának életszerűsége, továbbá — kezdő íróknál szokatlan, — kiforrott nyelvezete, stílusérzéke a fiatal szlovák prózaírók élvonalába emeli őt. Fonod Zoltán számvetés és kísérletezés Fábián Zoltán három könyve: Íme Európa, Három kiáltás, ítélet. Fábián Zoltán három könyve: íme, Európa. Bp. 1958. Magvető; Három kiáltás (Kisregény és rövid történetek) Bp. 1961. Táncsics; ítélet. Bp. 1961. Magvető. Egyre többet hallani újabban a szép kifejezést: elkötelezett irodalom. A jelző biztos határozottsággal mutat a ki nem mondott célra, tartalomra. S ha elkötelezem magam, abban az is bennefoglaltatik, hogy önként, a tudatos felismerés adta szabadság jegyében választottam, sorsot vállaltam. Feltettem az életemet egyetlen, nagy célra, tudatosan, erkölcsi átéléssel. Az elkötelezettséget nem is kifogásolja senki a mai irodalomban. Senki, aki tényezőnek számíthat. Minden író tudja, hogy az irodalom önmagában csak játék lehet, vagy annál is rosszabb — onánia, önfertőzés. Fábián Zoltán azok közül való, akinek számára az elkötelezettség nélküli irodalom nem is kellene. Az életért lett Íróvá, s az élet dolgait mindenkor előbbvalóknak tudja, mint bármilyen súlyos alkotóműhelyi problémáját. Nem véletlen vállalta esztendőkön át, s vállalja ma is az irodalomközéleti szerepet is. Bárha nagyigényű író, megszenvedi az írást, de ezt is az elkötelezettség okán. Akiknek és akikért szól a legfontosabbak, ennyi etikájának tartalma, s ez nem is kevés. Három könyvét markolom itt most egybe, s nem mintha nem futná egyből is az inspiráció. Az íme, Európa úti könyv, önmagában tanulmány tárgya lehetne, az ítélet című kisregény mint eszmei számvetés, mint műfaj, mint kísérlet szülhet oldalakra menő gondolatsort, a Három kiáltás az egyértelműen pozitív hős kérdését kínálja, a rövid történetek pedig a modern tárgyiasság elemzéséhez nyújtanak példaanyagot. Állapotrajzot szeretnénk adni, pillanatfelvételt, vázlatos arcképet, s nem öncélból, nagyon is céllal: egy írói csoport évtizedes útjának tipikus kifejeződését látom az ő évtizedes készülődésében, mai írói, emberi állapotának jelzése az irodalmi élet mostani állapotára vet fényt, egyszóval kifejező esetnek, különösségében is általánosnak érzem fejlődésútját éppúgy, mint e fejlődés mai fázisát. Az elmúlt évtized irodalmában, irodalmi életében jártas olvasó ismeri Fábián Zoltánnak nemcsak munkáit, hanem irodalomközéleti szerepét és tevékenységét is. Azt viszont már kevesebbek tudhatják, hogy ő nem kötelesség- tudatból, kényszerből vagy megoldás révén vállalkozott ilyen szerepre. Nem, ő igazi közéleti mentalitás, és pedagógus természet. Láttam ülni vidéki város szállodájának éttermében kezdő íróval, két irodalomközéleti ügy bonyolítása szünetében, — zsenge novellát javítgatott. Meg ami evvel jár. Ő, a fővárosi, fontos író lelkesített, buzdított. S mindezt őszintén, cseppet sem kényszeredetten, spontán természetességgel. — Ilyen ember. Egyébként, hogy milyen ember, az leginkább, mert közvetlenül, úti könyvéből derül ki. Egyhelyt azt írja, hogy nem volt tagja, most sem a magyar kommunisták pártjának. Nem kommunista, csak elkötelezett. Elkötelezettje népének, hazájának, s nem valamely elvont népnek és hazának, hanem a szocializmusban élő magyar népnek, új világot építő országnak. Egy amerikainak bizonyítja ezt, külföldi körútja egy állomásán, 1957-ben. Az amerikai arra biztatja, hogy ne térjen vissza hazájába. Biztatja, itt, külföldön szenzáció lehetne, nagy pénzek gazdája, s otthon ki tudja, mi várja, hiszen az őt kiküldő írószövetséget feloszlatták. De Fábián Zoltán elkötelezett ember, hívő lélek, s az amerikánus értetlenül távozik. Hogy is érthetné! Pedig igen fiatal ekkor még Fábián Zoltán. Ma sem öreg. Fiatalon diadalmas közéleti karriér állott mögötte. Épp ez, a múltja is késztethette volna vállalni a csábító ajánlatot, meg a személyes jövendő közvetlen holnapjának a bizonytalansága. Meggondolt volt, nem hibázott, mert tudta, vannak dolgok, mik
