Irodalmi Szemle, 1964
1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Sződy Viktor: Az önkéntes
kemény munkától és az életveszélytől, inkább a bányászoktól félt. Utolsószor áll meg a felvonó. A mélység kis híján ezer méter. Most nincs tolongás. (Odafenn várakozni, a hideg levegőn az más és idelenn a meleg folyosókon, megint csak más.) A szemüveges lassan lépked társai után. Sisakját most haja tövéig tolta fel, így jobban látja a feje felett húzódó vastag bádogcsöveket. Figyelmes legyen itt az ember, mert könnyen beveri a fejét. Négy társa: a csoportvezető sosem goromba hozzá. Őszes hajú, ötven év körüli. Gyerekkorától itt dolgozik (a nagyapja és a dédapja is bányász volt), úgy ismeri az egész bányát, mint a tenyerét. Szigorú ember, a csoportot rövid gyeplőn tartja. Nem tűri a lustaságot, a lassúságot, de isten tudja miért a szemüvegesnek sok mindent elnéz. Talán mert felismerte benne az élhetetlen-tehetetlen gyenge embert, aki nem bányamunkára született. A fiú kezdettől fogva vonzódott az öreghez ... Ügy két hónappal ezelőtt látogatók jöttek a szemüvegeshez:-egy volt osztálytársa a menyasszonyával, ittjártukban elnéztek hozzá a munkásszállásra. A fiú bemutatta munkatársait. (Az egész csoport együtt lakott.) Önkéntelenül is azt a látszatot akarta kelteni, hogy ő a szemüveges hivatalnok, aki önként jelentkezett bányamunkára, egyáltalán nem sajnálatraméltó ember, s hogy nagyon is otthonosan érzi magát ezek között a vállas, izmos munkások között. Sőt: bizalmaskodhat is velük, hisz felnéznek rá, — rá az értelmiségire. Az egyiknek a vállára ütött, a másikkal tréfálkozni kezdett... De azok olyan hidegen és megvetően néztek rá vissza, hogy megmerevedett a mosolya. Zavarba jött és dadogni kezdett. Leginkább azonban az bosszantotta, hogy kínos helyzetét volt osztálytársa is észrevette és olyan sajnálattal nézett rá, mintha ezt mondaná: „ó te szegény szerencsétlen, hát miért akarod elhitetni velünk, hogy jól megy a sorod s hogy kedvelnek a társaid ... ? Kínos helyzetéből az öreg mentette ki. Átfogta a vállát és úgy mondta: — Nehéz neki ez a munka ... A szemüvegest nagyon meghatotta a csoportvezető jósága, s azóta úgy néz rá, mintha apja lenne. Ha mind ilyenek lennének... De nem! A brigád legtermetesebb tagja egy volt parasztember. A fiú egyszer neki ment a csillével, majdnem felborította a hatalmas embert. Lámpáját a csille elülső falára akasztotta, hogy jobban lásson maga előtt, de hiába, — megtörtént a baj. A paraszt ráförmedt: — te vaksi kutya! — Egy pillanatig habozott, aztán neki rontott, mellbe ütötte s a fiú a sínre esett. Erősen beverte csípőcsontját, elhomályosult szemmel, nyögve kelt fel. Micsoda vadállatok...! Azért jött, hogy segítségükre legyen, s most úgy bánnak vele, mint egy kutyával. A harmadik: széles pof ácson tú, alacsonytermetű, keményizmú, görbelábú. Keveset beszél és pihenés nélkül dolgozik. Ezzel nem sok baja van a pápaszemesnek, ha együtt is dolgoznak, jobbára megértik egymást. A negyedik, diák: lusta ember, de nem engedi magát terrorizálni. Értelmiségi létére is jól beleilleszkedett ebbe a munkás- csoportba és úgy félig-meddig fölöttük is áll: nem sértően, de érezteti társaival, hogy ő tud valamit. A szemüveges eddig sosem találkozott ilyen bánásmóddal. Lassan lépked a hosszú folyosón négy társa után, lámpáját jobbkezében lóbálja s megnyugodva gondol arra, hogy: ma van itt utoljára. Már elérték a vájatot. Félre teszik a gázálarcokat és az ennivalót, aztán négykéz- lábra ereszkedve bebújnak a keskeny üregbe. Kezdődik a munka. A szemüveges kezébe veszi a légkalapácsot, lenyomja a szelepet s az ütések felzúgnak. Ilyen jó kedve még sosem volt éjjeli műszakon: — ma van itt utoljára! Pedig mennyire gyötri itt az embert a fáradtság ... Hányszor megtörtént vele, hogy a legrövidebb pihenő alkalmával — 2—3 perc alatt is — elaludt. Egy ízben arra ébredt, hogy egy nagy patkány fut keresztül a hasán. (Akkor elhagyott, roskadozó folyosóban dolgoztak.) A légkalapácsok úgy zúgnak, hogy az ember saját hangját is alig hallja. A szemüveges jobbvállával megtámasztja a légkalapácsot, az acél hegye remegve fúródik a csillogó fekete szénbe. (Micsoda nagy érték, ez a keskenyre préselt szén, szinte érezni, hogy zsíros; mi mindent gyártanak belőle — még orvosságot is ... Hogy is van ez? ... A bányász itt hagyja az egészségét, azért, hogy mások visszakapják?... De mégsem ilyen egyszerű a dolog! S a por száll... Száll a por, ráül a szempillára, a fénylő nedves szemgolyóra, behúzódik az orrlyukba és szájba. Pedig a pormentesítés
