Irodalmi Szemle, 1964

1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Ernst Fischer: A szerelemről

Ügy vélem, hogy az élet a romantikus szerelem kalandja nélkül, a nagy magasságban lebegő fehér felhőcske és humanizmus nélkül, amely csillogó szárnyakat kölcsönös a szekszualitásnak, a mind ettől megfosztott élet, a kibernetikus gépek csoportjába való.

Az a generáció, mely egy idővel takarékoskodni tudó szekszualitás fogyasztójává nevelődött, hideg kilengésekkel házasság előtt, eltárgyiasodott szeretkezésekkel házasságon belül, nem kerülheti el, hogy ne fulladjon unalomba, ne vegye körül a légüres tér vacuuma. A szekszuális életben az ember saját magát passzívan használja fel, mint amolyan másodrendű lényt. A szerelemben annak a másiknak a lehelete önmagává változtatja, annak a lehelete, akinek alkotójává úgy válik, hogy önmagát leheli belé. Ez tulajdonképpen Pygmalion története is, aki elefántcsontból kifaragta Galathea hófehér szobrát, beleszeretett és az élettelen ajak megelevenedett, érezte rajta kedvesének csókját.

Henry Moore: Támaszkodó nő drapériával, bronz, 208 cm, 1057—58.