Irodalmi Szemle, 1964

1964/5 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Ernst Fischer: A szerelemről

a sztriptíz rítusait. Günther Grass „Pléhdob“ című regényében elmeséli, hogy folytatnak a kikötői hídon a lányoktól buzdított fiúk onanizáló versenyt. Igen elterjedt a tömeges maszturbáció szokása (önfertőzés). Nyári estéken, írja Harrison E. Salesbury „The Shock-up generation“ (Zilált generáció) című könyvében az elhagyott nyilvános parkban fiúk és lányok csoportjától körülvéve exhibiciós mutatványokat végez egy pár, míg a többiek onanizálnak ...“ Máshelyütt meg arról számol be, hogy kevés az állandó barátnőt tartó ifjú, arra egyszerűen nincs idő, különben is az állandó barátnő jogokat követel, amely elvonná a banda tagokat a „gangtól“.

Kinsey nem minden irónia nélkül beszél a szekszuális osztály erkölcsről. „Általában a felsőbb társadalmi körök képviselői úgy gondolják, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályok erkölcse nem éri utói a magasabb osztályok ideálisabb és fennköltebb gondolkozási módját. Ezzel szemben az egyszerű ember úgy véli, hogy a művelt és társadalmilag fölébe helyezett osztályok szekszuális élete természetellenes. Az alacsonyabb osztályok erkölcstelenségéről szóló legenda legalább annyira elterjedt, mint a felsőbb osztályok perverzitásra hajló életéről szóló legenda.

Ügy látszik, hogy a fiatal generáció szekszuális életében messzemenő osztály közeledést tanúsított és ebben a közeledésben feljutott a tekintetnélküliség csúcsára „A csorda erkölcs“ talajára. A fiatal munkás és polgár ifjak az ágyban fekvő egyszerű lányhoz nem viselkednek másképpen, mint például a „kobrák“, (amerikai gangok tagjai). Lawton és Archer írják, hogy a fiúk, amikor partnernőjük esetleges terhességéről beszélnek, többnyire ilyesféle válasszal intézik el a kérdést: „Menjen a pokolba, az ő dolga, hogy vigyázzon magára, nem az enyém!“. Egy fiatal munkásfiú mondotta: „Szép lányra szert tenni, az nem probléma, minden ujjamra akad, ahányat akarok és jóformán semmibe se kerül, csupán feleségnek valót nem tudok keríteni..." És egy tizenöt éves középiskolás, akivel egy nagyon szimpatikus lányról beszéltem, így válaszolt: „Nem szeretnék vele járni, nincsen semmiféle sex apeal-ja, de feleségnek megfelelne.“

Ha szemügyre vesszük korunk erotikájának efféle gazdálkodását, ha tudatosítjuk „a gyors forgalom“ kereskedelmi rentabilitását látnunk kell, hogy ez az eltárgyiasodott szerelem mindössze a fiatal férfinek kedvez. Néhány mozijegy, közös autókirándulás megtakarítja számára az érzelmi befektetéseket, nem kell törekedni szellemi kiadásokra, néhány kézmozdulattal övé lesz a lány, anélkül, hogy hitellevelet írt volna alá a jövőre vonatkozóan. A fiatal lány és fiatal asszony részére ez a „cool sex“ semmiesetre sem olyan kellemes, mint a fiatal ember számára. Nemcsak, hogy magára veszi a terhesség rizikóját, nemcsak hogy egyre nagyobb valószínűséggel szeretőjének és nem pedig élettársának az ágyába bújik, hanem megrövidül mindabban a szellemi és testi kielégülésben, amelyet a szekszuális tényen felül a barátság, a gyöngédség, a testvériség, és mindaz az emberi érzés nyújtana, amely'a régi szerelmi kapcsolat tulajdona volt. De ők megelégszenek ennyivel. Résztvesznek benne, nem akarnak régimódiak lenni. De ugyanakkor szenvednek is a férfi világ törvényének súlya alatt, amely kétfelé osztja a szekszualitást egy előnyösre a férfiak részére és egy előnytelenre a nők részére. Ezért aztán gyakran előfordul, hogy előnytelen- ségük tudata cinikussá teszi a fiatal nőket és hűvös elhatározottsággal megjelölt kártyákkal vesznek részt a nemek játékában, melyben a jelenlegi partner maximális előnyökkel rendelkezik.

Az eltárgyiasodott szekszualitás megfelel az eltárgyiasodott házasságnak. A romantikus viszony megváltozott. Ma nem a szülők azok, akik szigorú tiltással Rómeó és Júlia közé állnának, de éppen Rómeó és Júlia fosztja meg minden vágyakozástól saját nászukat, miközben a szülők hasztalan kérdezik, hát hová lett tulajdonképpen a szerelem. A fiatal férfi előnybe részesíti a praktikus asszonyt, a fiatal asszony előnybe részesíti a kiegyensúlyozott, nem izgató és sikeres férfit. Helmuth Schelsky mutat rá a partner választás eltárgyiasodására, szerinte a közös egzisztenciáért folytatott kollegiálitás legfőbb motívuma a házasságkötések célkitűzésének... A szerelemről, teszi hozzá Schelsky a fiatalok kö