Irodalmi Szemle, 1964
1964/4 - DISPUTA - Bábi Tibor: A szlovák irodalom 1963-as mérlege
a Szlovák irodalom 1963-as mérlege Hálátlan feladatra vállalkoztunk. Néhány rövid oldalon tájékoztatni kívánjuk olvasóinkat a szlovák dráma, próza és a költészet múltévi sikereiről. A politikai eseményekben mozgalmas időszak néhány valóban értékes alkotással gazdagította a szlovák irodalmat, különösen a prózát és a költészetet. A dráma egyelőre nem bontakozott ki az új feltételeknek megfelelő mértékben. A DILIZA (Slovenské divadelné a literárne zastupiteľstvo) az elmúlt évben ugyan hat új színpadi művet adott ki, közöttük Peter Karvaš Jazva (A sebhely) című drámáját, mely a maga nemében úttörő munka. A személyi kultusz jelenségeit állítja pellengérre, s mint ilyen felér egy harcos publicisztikai művel. Mégsem sikerül a jelenségek analízisét nyújtani. S o 1 o v i č Öt perc múlva éjfél című drámáját a televízió közvetítette, s annak idején nagy visszhangot váltott ki. Erről tanúskodott azoknak a leveleknek a sokasága, amit a televízió műsorának nézői írtak az aktuális problémákra reagálva. Am S o 1 o v i č mondanivalója lényegében kimerül egy bizonyos helyzet felvázolásában. Mit mond tulajdonképpen? Hogy az emberek lelkiismeretlenül végzik munkájukat, részben hanyagságból, részben — objektív körülmények kényszerítik őket erre, továbbá, hogy az ember kíméletlen és tekintetnélküli magatartást tanúsít embertársaival szemben stb. Ezt a témát publicisztikai műfajban is ki lehetett volna fejezni ilyen szinten. Talán hatásosabban is. Épp ez az oka, hogy mind dráma olyan gyorsan feledésbe merült. Juraj Váh Výstrel nepočul (A lövést senki sem hallót- t a) című drámájában egy bűnügyi történetet dolgozott fel, melyben a kispolgári mentalitást leplezi le, s végül egy paradox megállapításhoz jut el, hogy lényegében nem a jogtalanul gyanúsítottak, az erkölcsösek, az erkölcsös egyedül a gyilkos volt. A múltévi termésből a kritika e három művet tartotta relatíve a legjobbaknak. Minőség dolgában a drámaírás elmaradt a prózairodalom és a költészet mögött. Egy-egy mű népszerű és fontos kérdésekhez nyúl, de megreked a párbeszédnél, az ellentmondások felvázolásánál és nem jut el a mélyen- szántó analízisig. Az elmúlt évben körülbelül harminc prózai mű látott napvilágot. A legidősebb nemzedék többnyire a múltból meríti anyagát. Ján Hrušovský történelmi regénnyel jelentkezett Pohroma — Csapás) és megírta em- lékkezéseit (Umelci a bohémi — Művészek és bohémek), úgyszintén Štefan Králik is (Mikromemoáre — Mikromemoárok). E művek közös jellemzője a dokumentumszerűség. A kötetlen művészi képek alkalmazását az idősebbek az időszerű témák és kérdések felvetésére tartották fenn. A középkorú írók a múlt és jelen ábrázolására épp ellenkezőleg följegyzésekre támaszkodnak. így jár el L a d i s 1 av Mňačko mindkét könyvében (Kde končia prašné cesty — Poros utak végén) és (Oneskorené reportáže — Elkésett riportok), Roman Kaliský is a bírósági tárgyaló teremben ellesett történeteiben (Obžalovaný vstaňte — Vádlott álljon fel!). Am ez a jegyzetszerűség tudatosan polemikus. Nem a régóta közismert tények és helyzetek rögzítése ez, hanem a reformátorok szenvedélyes igazságkeresése. Az elmúlt év legsikeresebb könyvei ezek. Minőség dolgában a múltat ábrázoló művek felülmúlják az előbbieket, főképp a fasizmus elleni harc élményeiből merítő könyvek, ilyen például Fedor Cádra (Smrť v súmraku — Halál az alkonyaiban) című regénye, Ladislav Projes, Josele a tí ostatní (Josele és a többiek) című