Irodalmi Szemle, 1964

1964/1

F. Léger, Adolf Hoffmeister rajza Picasso, Adolf Hoffmeister rajza gé beszédes és meggyőző ahhoz, hogy kellő képet adjon alkotójának világnézetéről és művészi törekvéséről, amely szerves része volt a haladó szellemű cseh értelmiség történelmi harcának, majd fegyver lett a fasizmus ellen, s ma a szocialista cseh művészi kultúra egyik legsajátosabb irányának ad rangot és aktuali­tást. Művészi pályáját rendkívül korán, az erősen baloldali „Levétsil“ csoport avantgárd fiatal­jainak forradalmi soraiban kezdte. Henry Rousseau szellemében alkotott primitivista festményei ekkor a nemzetközi dada-mozga­lommal párhuzamosan az érzelmek tisztaságá­hoz való visszatérés szükségességét hirdették. Rövidesen ráeszmélt törekvéseinek hasztalan - ságára és erősebb eszközökhöz nyúlt: karika­túrával próbálta meg a valóság kritikáját kifejezni. Dadaista fantáziájával, amelybe poé- tikus elemek vegyültek, a valóságot lényegileg más, de külsőségeiben hasonló formákhoz kapcsolta és ezzel tette nevetségessé: Chester- tont léggömb alakjában rögzítette meg, Ber­nard Shawt tüskés kaktuszként, Chagallt öreg ámor képében, festő-palettákból épített szár­nyakkal. Ezzel megvetette a modern cseh szatirikus rajz alapjait. Fejlődésének további útját az emberlátás elmélyülése, az ötletek gazdagodása s a vonal­kezelés egyre kultúráltabb, összefogó ereje jellemzi. Rajzaiban egységbe olvad az intellek­tuális felfogás a valóság komikus és költői elemeivel, s ez az egység mindig megóvja karikatúráit attól, hogy anekdótaszerűek legye­nek. Rendkívüli képessége — meglátni a tipikusát, s azt összegezve fejezni ki — egyre átfogóbb, egyetemesebb, szintétikusabb felada­tok megoldására bírja. Különböző technikák kombinációjával, látszólag ellentétes kifeje­zési eszközök összekapcsolásával, s mindig meglepően új kompozíciós elemek felhasználá­sával addig kísérletezik, amíg külön műfajt teremt, amelynek nemcsak sajátos technikája van, hanem sajátos esztétikai törvényekhez is igazodik. Hoffmeister képzőművészeti munkásságának nagyméretű kiállítása, amely a múlt év végén töltötte meg a prágai Mánes-pavilón termeit, érdekes és tanulságos bepillantást adott a művész műhely világába, de meggyőzött arról is, hogy Hoffmeister alkotóereje együtt nőtt a korral, amelynek emberi tartalmáért harcba szállt, s amelynek a pátoszát apró rajzai mé­lyebben és őszintébben tudják kifejezni, mint a hivatásos művészet nagy témákat ábrázoló kliséi. (T.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom