Irodalmi Szemle, 1964
1964/2 - Gály Iván: Weimar, Berlin, Drezda
Három hetet töltöttem a Német Demokratikus Köztársaságban. Ez édeskevés ahhoz, hogy a riporter a jelenségek, a társadalmi történés mélyére bányásszon és eljusson a bonyolult lélektani folyamatok magjáig. Elég viszont ahhoz, hogy sok új tapasztalattal, megfigyeléssel, élménnyel gazdagodjék, amelyek számot tarthatnak a szélesebbkörű érdeklődésre. Bár igyekeztem arra, nehogy túl sokat markoljak és így a lényeg kicsússzon a kezemből, mégis igényes útitervet választottam, számolva szinte minden perc gazdaságos kihasználásával. Jártam Jénában, Weimarban és Buchenwaldban, a thüringiai Bad Frankenhausenban és Arternben, több napot töltöttem az ország idegközpontjában, Berlinben s a Balti-tenger városai közül Rostock mellett megismerkedtem Warnemündével és a Stralsunddal, míg utam utolsó állomása Drezda volt. Figyelmem középpontjában természetesen az ember állt s nem véletlen, hogy eddigi külföldi utazásaim közül éppen ebben az országban töltötte ki időm legnagyobb részét a számtalan találkozás, beszélgetés, ismerkedés és vita. Hiszen a mai német ember megismerése érdekfeszítő és izgalmas feladat. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a nyomasztó történelmi tapasztalatok alapján a német népről eléggé általánosítva fogalmaztuk meg véleményünket, s még a háború után majd két évtizeddel is gyakoriak az olyan nézetek, amelyek kétségbe vonják a keletnémetországi fejlődés egyes pozitív vonásait, s nem tartják hitelesnek azt a tisztulási folyamatot, amely nemcsak a társadalmi, a gazdasági és a politikai életben ment végbe, hanem az emberek többségének gondolatvilágában is. Az ilyen hitetlen tamáskodás megszüntetésének egyetlen hatékony és célravezető módja a kölcsönös megismerés, a minél több személyes találkozás, az egyének tömeges tapasztalata. Csak így juthat el minden tisztafejű ember addig a felismerésig, amely ott-jártamkor bennem is megszilárdult, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a szocializmus útján jár s nemcsak gazdasági viszonylatban halad előre nagy léptekkel, hanem rengeteget tett az emberi lélek pallérozása terén is. Ebben az országban a tömegek hátat fordítottak a hitleri fasizmusnak, amelynek bűneiben nehezen eltüntethető szégyenfoltot látnak, és becsületes helytállással felépítették a történelem első német munkás-paraszt államát. A szocializmus elméleti fogalma azóta mind többek tudatában azonosul az élet minden terén felmérhető nem csekély gyakorlati eredményekkel. Annak ellenére, hogy ez volt a legértékesebb élményanyagom, amely tarsolyom nagy részét kitöltötte és meghatározta az NDK-ról megjelent riportjaim jellegét, maradt még időm arra is, hogy szórványosan ugyan, de bepillantást nyerjek ennek az országnak kulturális örökségébe, szellemi életébe is. Az emberekkel folytatott beszélgetések, az üzemek és különböző intézmények felkeresése mellett nem feledkeztem meg néhány múzeumról sem, láttam egy-két színházi előadást, megcsodáltam a német építészet remekműveit, amelyeket a háború megkímélt vagy eredeti stílusban újjáépítették, jártam képtárakban és érintettem azokat az utamba eső pontokat, amelyek a német kultúra nagyjaira emlékeztetnek. Persze itt már többnyire nem szavakban öltött testet az emberi gondolat és a szépérzés, hanem kőbe és márványba, színekbe, barokk és gótikus vona^A/eimar ^erlin J)rezda Gály Iván
