Irodalmi Szemle, 1964

1964/2 - Monoszlóy M. Dezső: Kadettek

— Talán a Bobiért is? — gyanakodott a másik.

— Ugyan Bobi — legyintett Diavolo —, mit érdekel az engem. Amúgy se szeretem, ha túlságosan üldöznek a nők. Csakis érted tenném. De ha te ilyen szemtelen vagy és félremagyarázod a nagylelkűségemet, rendben van, megyünk Tobrukba. Énfelőlem. Nekem az olyan egy öregem, — s azzal leheveredett az ágyra, mint akinek az egész hekuba és kibámult a kabinablakon.

— Diavolo — rebegte könyörgőn Szentlélek — én igazán nem akartalak megbántani, segítsél rajtam, te olyan okos vagy.

— Na ugye — emelkedett fel alig palástolható örömmel Diavolo az ágyról, — ha baj van, akkor mindig én találjam meg a megoldás kulcsát. Na jó, — mondta fontoskodó jósággal, — szóval te nem akarsz Tobrukba menni?

— Nem én.

— Hát akkor nem is megyünk.

— Nem?

— Nem hát. Ide figyelj! Te most kitámolyogsz a szalon közepéig és ott elvágódsz. Erre én elkezdek ordítani: „Segítség, a Szentlélek haldoklik!“ Szerencsére orvos nincs a hajón, ez erősen -megkönnyít mindent. Az én kiáltásomra mindenki iderohan, s elkezdenek élesztgetni, de te nem térsz magadhoz. Érted?

— Értem.

— Na már most, amint látják, hogy nem térsz magadhoz, szóval komolyan tör a nyavalya, a Cyklops visszafordul Pireusba és téged bevisznek a kórházba.

— És veled mi lesz ?

— Én majd hordágyon viszlek s veled maradok. A hajót lekésem azzal az ürüggyel, hogy válságos állapotban nem hagyhatlak magadra, legyen legalább valaki melletted, ha végrendelkezni akarsz.

— Mit akarok?

— Ä, semmit, ezt csak úgy mondom majd. Ez olyan szakkifejezés a temetési vállalatokkal szemben.

— Jó, de mi lesz a kórházban? Ott kisül, hogy semmi bajom sincs és akkor majd jól elverik rajtam a port.

— Ugyan, ez a része a dolognak már igazán gyerekjáték. Az első részét kell ügyesen megoldani.

— Te, Diavolo, — mondta ingadozva a másik — nem lenne jobb, ha az egészet megfordítva csinálnánk? Te jobban értesz az ilyesmihez. Te haldokolnál és én kiabálnék segítségért.

— Nem, éspedig azért nem, mert neked olyan méla, megbízható pofád van és ha te haldokolsz, neked el is hiszik. De ha nem akarod megtenni, engem nem zavar, ne is beszéljünk róla.

— Nem mondtam, hogy nem teszem meg, persze, hogy megteszem. Akár most mindjárt kezdhetjük — és azzal Szentlélek kinyitotta az ajtó, hogy megy elájulni.

— Várj még te szerencsétlen, — dördült rá Diavolo, — először még kikészít- lek egy kicsit.

— Mit csinálsz ?

— Kikészítelek. Ilyen ragyogó színben, ahogy most vagy, nem lehet haldokolni — mindjárt neki is látott a keresésnek és zsebeiből egy szájruzst, meg egy kicsire fogyott krétát kotort elő.

— Mit akarsz ezekkel ? — kérdezte bizalmatlankodva a haldokló.

— Majd meglátod mindjárt, csak feküdj le szépen ide az ágyra a világosság felé és gombold ki az ingedet.

Szentlélek megadóan engedelmeskedett Diavolo határozott parancsainak, lefeküdt az ágyra és kigombolta az ingét. Diavolo menten munkához látott. Először is nagy szakértelemmel ráguggolt barátja hasára, hogy az nyögni és szuszogni