Irodalmi Szemle, 1964

1964/2 - Alexander Matuška: A kölcsönösségről

nyesülnek. Tisztában vagyok azzal, hogy az irodalmi termékek napjainkban olyan áttekinthetetlen mértékben elburjánoztak, hogy az embernek néha „hiábavalósági“ érzete támad. Azt is tudom, hogy abban a hajszában és tempóban, amelyben élünk, a könyv, a jó könyv rászolgál arra és szüksége is van rá, hogy „kissé segítségére“ siessünk. Csak ne segítsünk túlságosan, mert könnyen előfordulhat, hogy ott, ahol bár jó könyv ügyét szolgáltuk, irodalmunk számára nem nő többé fű, nem beszélve arról a lehetőségről, hogy amit mi jónak tartunk, nem látszik majd jónak ott, ahol érvényesíteni szeretnénk. A szovjet irodalomnak semmi sem ártott jobban, mint az, hogy fejetlenül, válogatás nélkül fordították. „Isten kegyeimére" bízni az ügyet nem lehet, de túlságos ügybuzgalmat kifejteni ugyancsak káros. Legjobb megmaradni magunknak, olyannak, amilyenek vagyunk, hogy ne kelljen kelletni és kínálni magunkat, hanem az keressen meg, akinek szüksége van ránk. Lehet, hogy ez régimódi álláspont, de sebaj.

OO

On

r-H

I

0\

Ö

V.

K

'Q

■§

S

Ä

C

'ö

a

’ö

c

ö

ö

O

ieo

2

"2

s