Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Győry Dezső: Az élő válaszol

Az élő válaszol című kötet megjelenése után került sor. E kötet magyarországi kritikusai visszanyúlva Móricz Zsigmond híres kijelentéséhez is — melyben az „elsősorban és teljesen politikai költőnek“ nevezte Győryt — megállapítják, hogy „Győry költészetét a század fontos dokumentumai között tarthatjuk számon“. Szerintük ez a költő „olyan igéket mond ki, amelyek addig kimondatlanok, kimondhatatlanok voltak“.3) „Egy kisebbségi sorsból volt képes évtizedekkel ezelőtt európai szintre emelni szemléletét, de nem a kozmopolita régiókba, hanem arra a magaslatra, amelyről nem a népek különbségei tűnnek elő, hanem sorsuk és gondjuk azonossága .. .“ „Sohasem általánosságokat foglalt versbe, hanem mindig is a legsúlyosabb népi gondok után nyomozott, mindig is kiérezte a korból és kifejezte a leglényegesebbet. A nyelv, a kifejezés újítója nem vált belőle, nem teremtett új vers- és ritmusformákat, de mégis példaképe lett i szlovákiai magyarnyelvű lírának, sőt van fontos mondanivalója az egész magyar irodalom számára is.“4)

Mit tehetünk még mi ehhez a rendkívül elismerő de teljesen objektív és megérdemelt méltatáshoz, irodalomtörténeti rögzítéshez? Azt, amit már többször is hangsúlyoztunk. Mi Győry Dezsőt azért tartjuk a két világháború közti csehszlovákiai magyar líra legjelentősebb alakjának, mert költészete közvetlenül a csehszlovákiai magyar kisebbség életéből, történelmi, szociális és erkölcsi eszméléseiből és igényeiből fakadt. Vannak költőink, akik az övénél haladóbb világnézetet képviseltek (Forbáth, Földes), újszerűbb hangot és formát alkalmaztak (Forbáth, Vozári), de azt a szintézist, amit Győry költészete az utunkról, küzdelmeinkről, magyarság- és emberségélményünk és igényünk alakulásáról nyújt, hiába keressük náluk. Győry költői életműve nemcsak egy reprezentatív költő-egyéniség izgalmasan szép fejlődését tükrözi, de a polgári Csehszlovák Köztársaság magyar kisebbségének lírai életregényét s erkölcsi fejlődésképét is tartalmazza.

Győry költészetének ezt a nem mindennapi jellegét, költői életművének korszakbemutató erejét a most megjelent kötet válogatási része nagyszerűen domborítja ki. Ritkán találkoztunk ilyen sikerült válogatással, amely a bemutatandó életmű lényegét ennyire frappánsan és tömören hozta volna ki. Már a

3) E. Fehér Pál: A Dunatáji ember, Élet és Irodalom, VIII. évf. 38. sz.

4) Illés László: Győry Dezső: Az élő válaszol, Népszabadság, 1964. IX. 17.

kiválasztott versanyag két ciklusának a címe

— Férfiének Európa romjain és Közép-európai ember — erőteljesen hangsúlyozza és kiemeli a költő eszmei arculatát, az elkötelezettség irányát és hőfokát, a költői életmű „kardos humanizmusát“. Ugyanilyen jellemző ereje van a válogatási részt lezáró vers — Magyarként voltam ember — címének is. Ezekből a ciklus- és verscímekből az is kisej- lik, hogy a kisebbségi létében Európát és Dunatájat mondó és mentő költő korszerű mondanivalója és a barbárság elleni férfias kiállása a magyar progresszió hagyományaihoz (főképp a dunamenti népek összefogását hirdető emigráns Kossuthhoz és Adyhoz) is szoros szálakkal kötődik.

Az életművi válogatás nagystílűségének és hatásosságának a kiemelése után nem hallgathatjuk el a hiányérzeteinket sem. Vajon rni az oka annak, hogy a válogatásból az olyan versek, mint A magyar falu és az Ojarcú magyarok kimaradtak? Ezek nemcsak a költő eszmei fejlődésében jelentenek fontos fordulópontokat, emelkedési szinteket, de a kisebbségi közösség öntudatának és helyzetfelismeréseinek az alakulására is jól rávilágítanak.

Nem tartjuk helyesnek az Emberi hang lerövidítését sem. Ez a nagy költemény az antifasiszta költő emberségének és bátorságának legszebb dokumentuma. Teljes mértékben ráillik az az öntudatos megállapítás, amelyet az új ciklus egyik versének címe fejez ki: Hitler bömbölt, versem nem félt. Az Emberi hang nagyerejű emberség-summázása azonban nemcsak a hányatott életútjára visszatekintő költő önvallomásaként hangzik el, hanem egy nehéz sorsú kisebbség legszebb törekvéseinek a kifejezéseként is. Mindenképpen indokolt lett volna tehát, hogy ez a vers az új válogatásba is teljes terjedelmében kerüljön be.

A lerövidített Emberi hang 16. strófájában többek között ezt a két sort is olvashatjuk: „Vereckénél vörösen pirkad s a Lajtán barnán alkonyul.“ Ez a két sor a költő tollán így született meg, de a Tiso-fasizmus cenzúrája miatt az első és második közlés idején a költő a következő módosítást eszközölte rajta: „Vereckénél már másmód pirkad s a Lajtán másképp alkonyul.“ Indokoltnak tartjuk, hogy az új válogatásban az eredeti szavak szerepelnek; egy lábjegyzettel rá lehetett volna azonban világítani az egykori kényszerű módosításra.

Itt, az életművi válagotás tárgyalása során szólunk Dobossy László bevezetődéről. Ennek a szép és értékes írásnak különös hangsúlyt ad az a körülmény, hogy egy olyan kortárs és sorstárs rajzolja meg benne a költő portréját, aki a Győry költészetével termékeny