Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Győry Dezső: Az élő válaszol
vonatkozásaihoz. Egri Viktort egy esetben már hasonló lépésért élesen bírálta Fábry Zoltán. Vizsgáljuk meg még egyszer ezt a problémát, mivel a megjelent kötet kézzel fogható bizonyíték, hogy Egri Viktor nem fogadta el Fábry bírálatát. Joga van minden embernek, tehát a művésznek, az írónak is az eszmei és művészi érle- lődésre? Kétségtelenül, ez nemcsak joga, hanem kötelessége és érdeke is. Elítélhetjük vajon a szerzőt azért, hogy évekkel, évtizedekkel ezelőtt „elégtelenül és torzítva" írt valamiről? Amennyiben ez megfelelt akkori fejlődési szintjének, akkor semmiképp. Sőt, csak a javára írhatjuk, hogy azóta mint ember és mint író kitört társadalmi helyzetének, környezetének kalodájából és felismerte helyét. Egri Viktor esetében rangos művek tanúskodnak róla: nem kell kételkednünk alapállásában. Élete gazdag munkássága és Győry Dezső: Az élő válaszol 1964, Szépirodalmi Kiadó, Bp. Győry Dezső verseskötetét a benne foglalt versanyag keletkezési idejének és körülményeinek szempontjából két — terjedelmileg egyforma — részre lehet osztani. Az első rész a polgári Csehszlovák Köztársaság harcosan humanista magyar költőjének immár hagyományértékű életművéből ad válogatást: olyan tömör és költői egyéniséget erőteljesen kidomborító válogatás ez, amelyet az 1957-ben Zengő Dunatáj címen kiadott és az egykori verseskötetek időrendjéhez alkalmazkodó „nagy válogatás“ anyagából kitűnő érzékkel állítottak össze. A kötet második részét a nagyszabású címadó ciklus alkotja; ez 65 olyan verset tartalmaz, amelyekben a költőként újra megszólaló Győry Július Fučík emlékének áldoz. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak, itteni magyar irodalom híveinek és művelőinek a „válogatott és új versek“-ből álló Győry- kötet megjelenése több szempontból is nagy örömet okozott. A legnagyobb örömet talán azért érezzük, mert a kötet gyors és jelentős magyarországi visszhangja alapján úgy látjuk, hogy a költő Győry Dezső — akit mi teljes joggal a miénknek vallunk — végre értékének és jelentőségének megfelelően épül be az egyetemes magyar irodalomba és irodalmi köztudatba. főleg az elmúlt tizenöt esztendőben elért sikerei pedig elismert tehetséget igazolnak. Üjra kíván vallani olyan évekről, eseményekről, amelyekről már egyszer írt s át akarja értékelni saját akkori álláspontját? Megteheti, joga van erre és társadalmilag szükséges is lehet az ilyen lépés. De miért éppen ebben a formában, egy régi regény újraírásával, mikor azok az évek annyi témalehetőséget tartogatnak minden bizonynyal Egri Viktor számára is?! És ezen a ponton érthetetlenné válik tette és nehéz elfogadnom az előszó magyarázatát. Nem kutatom az igazi okot, amellyel a szerző úgyis tisztában van. De szerintem éppen ez a makacsul megismételt lépés a ludas abban, hogy a Boldogok szigete pozitív vonásai ellenére is kérdőjelekben visszhangzó hibrid alkotás és színvonala távolról sem éri el Egri Viktor művészi lehetőségeinek csúcsait. Gály Iván Olyan örvendetes tény ez, amely a csehszlovákiai magyar irodalomra nemcsak nagy meg- tisztelést, irodalomtörténeti értékű elismerést, hanem serkentő, ösztönző példát is jelent, — s kell, hogy jelentsen. Fábry Zoltán és e sorok írója már az 1957- ben megjelent Zengő Dunatáj-t úgy üdvözölték, mint „Győry Dezső költészetének a magyar egyetemességbe való ágyazását“1), a költőnek az egyetemes magyar irodalomtörténetbe való beiktatási alkalmát.2) Ez a lelkes és sugalmazó értékelési előlegezés az akkori magyarországi irodalmi viszonyok szétziláltsága következtében kissé elsietettnek bizonyult. A Győry költői életművét prezentáló Zengő Dunatáj —, amely mellesleg egy nem teljesen szépirodalmi profilú kiadó jó indulatának köszönhette a megjelenését — megközelítő mértékben sem kapta meg Magyarországon és Budapesten azt a kritikai és irodalomtörténeti méltatást, amelyet az itteni kritikusai reméltek és jósoltak. A Győry költészetéhez méltó értékelésre és irodalomtörténeti rangsorolásra csak most J) Fábry Zoltán: Elégtétel a költőnek (A Zengő Dunatáj bevezetője). 2) Turczel Lajos: Egy élő költő hagyományértékű életműve, I. Sz., sz.
