Irodalmi Szemle, 1963

1963/6 - FIGYELŐ - Koncsol László: Hadüzenet a világnak

már valódi gyilkosokról, valódi huligánokról és szélhámosokról van szó, olyanokról, akik többnyire a bűnvádi perrendtartás hatáskörébe tartoznak. Valamikor a napilapok s a nyugati kapitalista világban manapság is egy-egy ilyen esetet vezércikk számban menő érdekességnek minősítettek s újságíróik a polgári kíváncsiságnak és ízlésnek megfelelően igyekeztek is abból bulvár módszerekkel hasznot húzni. Kaliský módszere magasabbrendű, faktografikus és gyakran ha kinemmondottan is, a hogy történhetett ez, a miért történt ez, hogy engedhettük, hogy megtörténjen, embert kereső társadalmat konfrontáló kérdések húzódnak meg a szűkszavú tényállás közlése mögött. Nem moralizál. Ezt a könyv erős pozitívumának érezzük. De nem is igen analizál, ez a riport már előbb tárgyalt műfaji sajátosságából ered, s ezt persze ebben az esetben is hiányoljuk.

Kikről ír Kaliský? Egy fiatalemberről, aki tulajdonképpen unalmában gyilkol, két szélhámosról, akik filmeseknek adják ki magukat, elbolondítanak több száz embert s ráadásul egy egész községet, mialatt üres kazetájú filmfelvevő géppel forgatják Báthori Erzsébet filmjét. A postakocsiból kiesik félmillió korona s a szerző nyomon követi, hogyan kerül az újra elő, egy leheletnyi varga betűvel. Aztán egy tanárról ír, aki ellen az egész osztály

tanúskodik, s akit több szerencsétlen körülmény összejátszása következtében emberöléssel vádolnak. Egy öreg asszony még idősebb szomszédnőjét kanálisba akarja fojtani. Egy fiatalkorút gyilkossá aljasít a fölötte gyámkodó volt SS katona. Beszámol Gusta Borecká vétkéről. (Ez talán a kötet legmegrázóbb elbeszélése) aki férjét megmérgezi s öt egymással ellentmondó vallomásban a bizonyítékok súlya alatt mondja el az igazságot. Ennek az egyetlen elbeszélésnek részletes ábrázolása hagyományos írói módszerekkel vaskos regényt jelentene. Mindezeket a történeteket Kaliský a gyakorlott újságíró puritán s nem hatásvadászó eszközeivel mondja el, sőt helyenként megcsillantja, hogy ennél is többre képes. „A fel nem bontott házasság“ néhány levele, s több más elbeszélés legjobb részlete már a vérbeli szépírót engedik sejtetni s ezen felül még azt is, hogy hamarosan maga a szerző is tudatosítani fogja a riport adta lehetőségek szűk keretét és mondanivalójával együtt túlnő azon.

Mindkét könyv méltán számot tárthat a magyar olvasóközönség érdeklődésére s reméljük, hogy hamarosan úgy Mňačko „Oneskorené reportáže“, mint Kaliský „Obžalovaný vstaňte“ magyar fordításban is megjelenik.

Monoszlóy M. Dezső

hadüzenet a világnak

John Osborne, fiatal angol író, most 34 éves (1929-ben született), három visszhangtalanul színre vitt ifjúkori drámakísérlet után kiugró világsikert aratott 1956-ban Dühöngő ifjúság (Look Back in Anger) című színművével. A londoni Royal Court Theatre nyomán gyors egymásutánban mutatták be New Yorkban, Párizsban, Berlinben. Sikerének titka a téma és a feldolgozás időszerűségén túl a darab kitűnő technikája (az időszerűséget azzal is hangsúlyozza, hogy a cselekményt 1956 áprilisában játszatja, s néhány hónappal később zárul, tehát a dráma írásának napjaiban. Osborne néhányhavi újságíróskodás után színészi pályára lépett, s módja volt alaposan megismerni a színpadi munka és színi hatás csínját-bínját. A drámába sűrített társadalombírálat és Osborne szókimondása bizonyos mértékig forradalmasította az angol irodalmi életet: fiatal írók csoportosultak Osborne köré, mint például Kingsley Amis, Colin Wilson; gyűjtőnevük „Angry Young Men“ (dühös fiatalemberek), céljuk az illúziórombolás, harc minden társadalmi hazugság, visszásság, az ellentétek elkendőzése ellen. Egyetlen fegyverük az igazságot kendőzetlen, már-már brutális őszinteséggel hirdető toll.

Anglia a század folyamán sorra elveszítette

gyarmatait, leáldozóban a Brit Birodalom egykori fénye. Ez a folyamat különösen az utóbbi években gyorsult meg. Azok az emberek, akik beleszülettek a Victoria-kori Brit Birodalom pompájába, s elég gazdagok voltak, hogy jelentős szerepet vihessenek, fájdalmas nosztalgiával tekintenek vissza rá. Redfern ezredes, Alison apja, az indiai maharadzsa hadseregének egykori parancsnoka képviseli a drámában ezt a réteget. „Azt hiszem, utoljára akkor sütött a nap, amikor az a szurtos kis vonat pöfögve megindult velünk a zsúfolt, fullasztó indiai állomásról, és a zászlóalj zenekara fújta a búcsúztatót, torkaszakadtából. A lelkem mélyén már tudtam, -hogy mindennek vége, mindennek,“ — kesereg a lányának az ezredes. Kesereg azért is, mert a hatalmi gépezet mélyülő válsága felbomlasztja az erkölcsök és rétegek homályos polgári rendjét, s az ezredes lányát is egy koldusszegény egyetemista: Jimmy veszi el.

A gyarmatok önállósulásával megindult egy belső bomlási folyamat, politikai és gazdasági válságok követték egymást, ugyanakkor viszont Anglia továbbra is az egyik legtekintélyesebb kapitalista ország, nagyhatalom, erős polgársággal és polgári hagyományokkal.

Ebből a sajátos kettősségből kínálkoznak az