Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - HAGYOMÁNY - Grek Imre: Major István
Major István a forradalom szerelmese Egy napos szeptemberi reggelen örökre eltávozott tőlünk Major István elvtárs, aki ott volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának bölcsőjénél és élete végéig annak hű katonája maradt. Sok ezren kísérték utolsó útjára és amerre a gyászmenet elhaladt, ezres tömegek mély megilletődéssel szegélyezték a bratislavai utcák járdáit. Major István azon kevesek közül való volt, akinek megadatott, hogy láthatta álmai beteljesülését. Megérte a kort, amikor nálunk a népé a hatalom, s a kulturális felemelkedés lehetősége is. Végül megérte, hogy nemcsak egy országban épült fel a szocializmus, de létrejött egy hatalmas szocialista világrendszer. Amikor 76 évvel ezelőtt a szegény vráblei szűcsnek fia született, senki sem gondolta volna, hogy belőle egykor a kommunista párt egyik vezető funkcionáriusa és köztársaságunk magyarországi nagykövete lesz. Huszonegy éves korában kezdte tanítani az ábécére az iskolásokat, és azon fáradozott, hogy a kisdiákok igaz mivoltában ismerjék meg az életet. A régi magyar úri világban felnyitotta szemüket, feltárta előttük a nyomorúságos jelent és megfestette a reményekkel kecsegtető szebb jövőt. Rájött arra is, hogy nemcsak a kisdiákok szorulnak rá, de az ifjúságot, sőt a szülőket is meg kell nevelni. Sokat olvasott és tudásából szívesen adott át másoknak is, könyveket kölcsönzött, s önzetlenül felvilágosító munkát végzett az emberek között. Ebben az időben már eljegyezte magát az irodalommal, a vers- és cikkírással. 1910-ben kezdett írni az Érsekújváron megjelenő Kis Magyar Alföld című társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilapba, mely akkor az érsekújvári vidéki katolikus népnevelők hivatalos közlönye volt. Csakhamar rájött azonban arra, hogy másutt van a helye és 1911-ben már a radikális és szocialista tanítók lapjának, az „Üj Korszak“-nak lett munkatársa Szent- péteri József álnéven. Sok cikke azonban névtelenül jelent meg. Emlékezetesek ebből az időből a többi között „A tőke kútja“ című verse, „Hűségesek tarisznyái“, „Jelenet az utcán“ című cikkei. Sajnos, az utóbbiak szövegét eddig nem tudtuk megszerezni. Az „Üj Korszak“-ot akkor Zigány Zoltán és Somogyi Béla szerkesztették (az a Somogyi, akit Bacsóval együtt mint a budapesti Népszava szerkesztőit a Horthy-pribékek meggyilkoltak). Főmunkatársai voltak többek között Kunfi Zsigmond, a nálunk is ismert Czabán Samu és Fáber Oszkár. A lap az első világháború kitörésekor szűnt meg. Major elvtárs irodalmi örökének részét képezi néhány nyomtatásban megjelent verse is. Ez az alig egy tucatnyi költemény, mely a Kis Magyar Alföld-ben, majd a húszas évek elején „A harc“ című Bratislavában kiadott szocialista revüben és főleg a kommunisták nyugatszlovákiai sajtóközlönyében, a Népszavában jelent meg — csak egy töredéke Major elvtárs verseinek. A birtokában levő újságpéldányok, cikk-kivágások és kéziratok, melyeket a Szovjetunióba való távozásakor ládákba csomagolva Bratislavában hagyott, vidékre való kiszállításuk után egy szálig odavesztek. A német fasiszta hadsereg kivonulása után románok foglalták el a községet. Másnap az ellentámadásnál visszafoglalták a falut. A halálrarémült rokonok, amikor SS-emberek, tábori csendőrök járták végig a házakat, elégették a ládák tartalmát. A következő nap újból kiverték a fasisztákat, de Major elvtárs életmunkájának okmányai odavesztek. Rekonstrukciójuk ma nagy nehézségekbe ütközik. Mit állapíthattunk meg a rendelkezésünkre álló költemények alapján? Elsősorban azt, hogy bár Major Istvánban nem veszett el a költő a szó valódi és teljes értelmében, semmiképpen sem vádolható grafomániával. Ezekből a verskísérletekből minden formai fogyatékosságuk, kezdeti kiforratlanságuk, néha megbicsakló hangjuk ellenére, kisugárzik egy cél kereső és célt találó nemes eszményeiért a harc minden rendelkezésére álló eszközeivel tudatosan hagyomány Grek Imre
