Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - Levél az olvasókhoz
Örvendetes bejelentéssel indulunk az új esztendő elé: lapunk 1964 januárjától, a két nyári hónaptól eltekintve, havonta jelenik meg. A csehszlovákiai magyar irodalomnak így valóságos folyóirata lesz. 1958 őszén Fábry Zoltán soraival indultunk. írásában kissé szkeptikusan egy Ady strófát asszociál: Indultok? Jó, ideje már bizony / Tartok veletek, váltig, holtig persze. / Bízom egy kicsit és mégse bízom. S alább pedig negyven év sikertelen próbálkozásait mérlegelve megállapítja : „ ... Szlovákiában magyar irodalmi folyóirat — e meghatározás tényleges értelmében — ez ideig még nem is volt. Ebből a tényből logikusan egy következtetés adódik: a szlovákiai magyar irodalomnak problematikus volta.“ Indulásunk óta éppen közel hat esztendő telt el; ennyi volt az előbbi lapok élettartama — „öt-hat év volt a maximum“ — állapítja meg Fábry. S most letörés és megrekedés helyett ugrásszerű fejlődés következik, nemcsak a lap periodicitása változik, a változás mögött ténylegesen ható erők működnek. A csehszlovákiai magyar irodalom kedvezőbb körülmények közé jutva megszabadul belső gátlásaitól is. Gyorsabb lesz lüktetése és érverése. Nagyobb nyilvánosságot nyer, mert a lap szükségszerűen olvasót toboroz és ugyanakkor irodalmat szervez. Üj mennyiségi és minőségi fejlődést gerjeszt. Nem leszünk többé számadásokba és közönybe kalkulált leírt vagyon tétel. A valós irodalmi értékek megkapják nyugtájukat és igazoló pecsétjüket. Ezt kapja az irodalom, az olvasó pedig ezt az irodalmat, mely végre képes lesz visszhangot verni határon innen és határon túl. Irodalom, amit nem vesznek tudomásul, tulajdonképpen nem is létezik. Ám ez a tudomásulvétel lehet hivatalosan kényszeredett, külsőlegesen deklarált tudomásulvétel. Ez nem segít s nem is szükséges, ellenben szükségünk van egy magas frekvenciájú rezonanciára a társadalom minden rétegében, az olvasóra, aki a szívével olvas, mert az irodalmat nélkülözhetetlen szükségletnek tartja és érzi. Irodalomtudat és magasabbrendú igény is csak ilyen bázison jöhet létre. A jelen pillanatban megvan minden előfeltétele annak, hogy bizakodva tekintsünk a jövőbe. A dogmatizmus elleni harc megteremtette azt a légkört, amelyben az író és olvasó érdeklődése fokozott mértékben fordul a társadalmi kérdések felé. Az irodalom a maga sajátos eszközeivel még inkább növelheti, de egyben ki is elégítheti ezt az érdeklődést. Ilyen értelemben és ilyen meggyőződés alapján reméljük és kérjük az olvasó pártfogását. Csak így és ilyen úton szűnhet meg minden következménnyel egyetemben a számadásokba és közönybe kalkuláltság állapota. Egyébként hisszük és valljuk, hogy kendőnk valóban ékes szép zászló, s ebben a tudatban kívánunk boldog újévet az olvasónak és írónak egyaránt. A szerkesztőség
