Irodalmi Szemle, 1963
1963/1 - Egri Viktor: Valahová tartoznod kell
meskedj. Vagy mars vissza a palackba és ne vágj fel. SIMON: Visszamegyek... Győztél, de csak azért, mert azok a pofák ott körülötte sehogy se tetszenek nekem. ISTVÁN: Nekem se! Akkor vasárnap is együtt voltak. Csak megszaporodtak azzal a spicces pacákkal. SIMON: Palinak fogták. (Az órájára néz.) Mindjárt tizenegy. Nem kapunk se villanyost, se buszt. ISTVÁN: Megyünk gyalog. Csudaszép az éjszaka. Nézd, csupa szikrázás. SIMON: Neked csupa csillag meg szikrázás — fényes nappal is. De nekem holnap hatkor kelnem kell. ISTVÁN: Nem mehetünk, míg nem beszéltem vele. SIMON: És én legyek az elefántod, mi? ... Jó, maradok, de fizetsz egy jeges fröccsöt. ISTVÁN: Fizetek. (Kiált.) Főúr...! (Ismét a szín másik fele világosodik ki.) DAGADT: Még egy utolsó rundét, Kálmán bácsi! CSÁSZÁR: Doszt volt, fiúk... Kálmán bácsi még azt hinné, hogy palira vesszük. KÁLMÁN (pillanatra ébred kábulatából): Nem vagyok garasos, de nekem ma még egy kis dolgom lenne, hehehe... Fizetni, főúr! (Kihúzza levéltárcáját.) PINCÉR (a közelben ácsorog): Igenis, küldöm azonnal. KÁLMÁN (maga elé rakja a tárcát és izzadt arcát törülgeti): Tyű, de meleg van! CSÁSZÁR (a tárca után nyúl): Majd maga helyett... Nehogy duplán fogjon a ceruza... Jó vastag! Prémiumot kapott, Kálmán bácsi? KÁLMÁN: Ördögöt! Egy kis mellékes... A Kálmán bácsi érti a csíziót. (Feláll; nem áll biztosan a lábán.) RÖZSI: Karoljon belém! KÁLMÁN: Megengeded, Piros...? Hazáig így szépen andalogva... Vagy hozassak taxit? RÖZSI: Nem kell!... Jó lesz egy kicsit szellőzni... (A szín másik fele világosodik ki.) ISTVÁN: Gyere, beszélnem kell vele! SIMON: Nyughass, piás az egész banda. Még valami grimbuszt csinálnak. ISTVÁN: Felőlem csinálhatnak. Nem akarom, hogy azzal a bandával maradjon. SIMON: Mit akarsz tőle?... Jócskán beszívott ő is. ISTVÁN: Nem igaz! Egész este néztem. Alig ivott. SIMON: Annál többet a bácsika. Tájt sikerré tették. (Fény a szedelózködó társaságra. Átestek az elszámoláson. A főúr éppen távozik.) CSÁSZÁR: Adjon még tíz staubot, Feri! PINCÉR: Csak Lipám van... Hívjam a Mancit? CSÁSZÁR: Jó lesz a Lipa is. (Egy tízest nyom a pincér markába.) A többi a magáé. PINCÉR: Kösz, Császár úr. (Közben Kálmán bácsi Rózsival és Hugóval elhagyja a kertet.) ILONA (hátramarad, hogy valamit rendbe szedjen ruháján. De mintha számítással tenné.) DAGADT (hozzá akar lépni.) CSÁSZÁR (leinti): Hagyd!... Csak útban volna! DAGADT: De nála van... CSÁSZÁR: Éppen az a jó. Gyerünk! (El Dagadttal.) ISTVÁN: Jó estét, Ilona! ILONA (várta a megszólítást, most mégis riadt): Jó estét!... Hát megismert? ISTVÁN: Én? Még tíz év múlva is.. Nem maradna még egy kicsit velünk? ILONA: Késő van... Kint biztosan várnak a fiúk. ISTVÁN: Ahogy én ismerem őket — aligha. De ne legyen gondja... Hazakísérem Sírni komámmal. (Bemutató gesztus.) SIMON: Rácz Simon. ILONA (még tétovázik, de mikor látja, hogy a távozókból senki se hívja, a kezét nyújtja): A maga nevét már tudom... (Istvánra néz.) ISTVÁN: Ezer bocsánat... Ács István vagyok. ILONA: Örvendek! Én meg Kántor Ilona. SIMON (kedélyesen): Ami késik, nem múlik, mondta már Napóleon, ugyebár. ILONA: Maga mindig ilyen szellemes? ISTVÁN (széket tol Ilona elé): Csak éjjel tizenegy után, ha a fejében nagyobbodik a nyomás. SIMON: Ne higgyen neki. A szellemességem öröklött tulajdon. ISTVÁN: A nagyapja bohóc volt. SIMON: Tévedés, bolhacirkusza volt. ILONA (felvillanyozódik): Maguk mindig ilyenek? SIMON: Én igen, de ő... ISTVÁN: Nyughass már, te varjú!... Csörög, mint a szarka. SIMON: Ne higgyen neki. Tudja mit akart tőlem?... Hogy idevarázsoljam az asztalunkhoz. ILONA: Miért nem tette? ISTVÁN: Hát eljött volna...? ILONA: Talán... SIMON (nézi őket és a fejére üt): Bocsánat, majd elfelejtettem... telefonálnod kell. (El.) ILONA: Ezt így beszélték meg...? ISTVÁN: Nem, igazán nem... De azért jó, hogy négyszemközt elmondhatom... (Zavartan elhallgat.) ILONA: Nos, mondja! ISTVÁN: Vasárnap kerestem... Ott a szokott helyen. ILONA: A fiúk autóst kerítettek. Csatangoltunk, fürödtünk. ISTVÁN: Hiányzott nekem. ILONA: És a vizsgák? ISTVÁN: Átestem hárman is. De maga nélkül üres volt az egész hetem.
