Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Budai királyról, A vadászó nemes
Budai királyról A vadászó nemes Elpusztulok anyám pásztor szép lányáért. Ne pusztulj el fiam, hisz a miénk lehet, az isten megsegít, még a miénk lehet. Építünk, építünk csudanagy templomot, szép leányok járnak oda, leányok, legények. Leányok, legények, sudár özvegyek, pásztor szép leánya mégse méné arra. Elpusztulok anyám pásztor szép lányáért, Ne pusztulj el fiam, hisz a miénk lehet, az isten megsegít, még a miénk lehet. Építünk, építünk csudamagas hidat, szép leányok járnak azon, leányok, legények. Leányok, legények, sudár özvegyek, pásztor szép leánya mégse méné arra. Elpusztulok anyám pásztor szép lányáért. Ne pusztulj el fiam, hisz a miénk lehet, az isten megsegít, még a miénk lehet. Építünk, építünk csudahangos kocsmát, szép leányok járnak oda, leányok, legények. Leányok, legények, sudár özvegyek, pásztor szép leánya mégse méné arra. Sej, hangos a kocsma, nem megyek el mégsem, nincs ott a szeretőm, nem táncolok én sem. Az én kis szeretőm m.ég a kályhát őrzi, nagyot kell még neki e tavaszon nőni. Pásztor szép leánya kútra vízért megyen, kútra vízért megyen két nehéz vödörrel. Kinek harangoznak olyan csudaszépen? Ej, senki másnak, budai királynak. Vödrét elhajítja, odaszalad gyorsan, odaszalad gyorsan, az ott fekszik holtan. Én istenem, uram, ez meg milyen halott, hogy nevet a szeme, az arca hogy ragyog? Az meg fölugrik, jól derékon kapja: itt vagy hát galambom, régen üdvözlek már. Volt egyszer egy csupazöld táj, nocsak no, abban füvet kaszált egy lány, ej, nocsak tovább, nocsak no. Az úr ablakából nézi, nocsak no, szívét szerelem igézi, ej, nocsak tovább, nocsak no. Készítsd kocsis a lovakat, nocsak no, szedd össze a vadászokat, ej, nocsak tovább, nocsak no. Néhány vadat elejtünk tán, nocsak no, ha nem vadat, egy szűz leányt, ej, nocsak tovább, nocsak no. Adjon isten egészséget, nocsak no, köszönöm a tisztességet, ej, nocsak tovább, nocsak no. Sarlót, batyut, mind odadta, nocsak no, fűért mind az úrnak adta, ej, nocsak tovább, nocsak no. Sarlód, batyud nem kell nekem, nocsak no, csak kezed fogja a kezem, ej, nocsak tovább, nocsak no. Odaadta a jobb kezét, nocsak no, könny futotta el a szemét, ej, nocsak tovább, nocsak no. Jaj, sohasem is gondoltam, nocsak no, hogy nemesúr lesz az uram, ej, nocsak tovább, nocsak no. Nem gondoltam soha én sem, nocsak no, pórlány lesz a feleségem, ej, nocsak tovább, nocsak no.
