Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Dénes György: Félelem Virág cserépben, Jaj a költőnek, Emberszív fűtött, Valaki elesett, Paraszt a villamoson
félelem Dénes György I. Szörnyű félelem zöld láng a világ, a lángból gyűlölet sziszeg. Ki dúlta fel a Földet? Konokan, mint a vad, csörtet valami iszonyú gondolat. Olyan védtelen állunk a nap alatt, mint a gyermek szégyenkezve, hogy értelemmel vert meg az ősanyag. Mert mivégre élünk mostan ennyi fegyverrel s ilyen átkozottan? Atomreaktorokban forr a bűn. Az ember türelme szívós, hogyha hatalomra tör. Tündöklik az elme. De a szív fanyar, s a lélek hallgatag, kemény, mint jégmező a tenger üvegén. II. Nincs oltalom a Földön. Fegyver ellen nem védhet már a fegyver. Vonagló a telhetetlen bendő a lét, a kénes bűz már itt is, ott is felböfög. Püspök-süvegben járnak most az ördögök, s a diktátorok fejében óra-szerkezet keltegeti a karmos Végzetet, Sivát, a nyolckarút, ki ott lapul minden rossz gondolat mélyén, mert ő az utolsó gonosz, a legförtelmesebb, melyet kínjában szült az ember-képzelet. III. Ez lenne hát a végső állomás? Az értelem öngyilkossága? Mikor a legszörnyűbb elem, az urán parancsa nyűgözi le a népeket? sötét felhő csüng fejünk felett, kibomlott sötét zászló, János próféta jelenése, a Földgolyó rákos kelése. A mérleg serpenyőjébe uránt dobott két félvilág, kettős félelem tartja a béke egyensúlyát. De milyen béke az, melyet a rettenet teremt? A kriptában is vérfagyasztó a csend. IV. Tűrünk, mert tűrni kell. Hárommilliárd ember türelmén épül a világ. Jó volna igaz békében élni! na Rosa Gutiérrez (Kuba), szabadságharcosok Plekner István felvétele
