Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Fábry Zoltán: Európa elrablása (a fejezet előző részének befejezése)
tál. és a jövővel. Valami új került a világba, mely örökre elválasztotta őket attól, ami volt... Amerika lelkiismerete szól: mit tettünk nemzetem, államom mii tettünk?“ A kapcsolat-elvesztés nem más, mint a valóság elvesztése. Az atombomba jóelőre rombol. A semmi minden viszonylatban érzékelhetővé válik: az atombomba itt csak a fizikai pontot jelenti. Az önmagát feladó ember nem vállalja, és így feladja a valóságot. Aki közönnyel, kényszeredetten, tehetetlen félelemben valóságként fogadja el a világvég kikerülhetetlenségét, azt a nihil már jóelőre elemésztette. A valóság elvesztése a mindent-feladás kapitulációja. A nihil: a valóság elvesztése. Az ember, az emberiség válaszút előtt áll. Minden az emberi magatartáson múlik, minden az állásfoglaláson, az elhatározáson múlik. És az elhatározás elhatározottságot jelent. „Csak az elhatározás, a részvétel, a közreműködés ment meg minket a valóság elvesztésétől“, vonja meg a végkonzekvenciát Ernst Fischer. A világot és az embert csak az ember és a realitás termékeny, pozitív kölcsönviszonylata mentheti meg a valóságnak, az életnek! Elhatározom, hogy vagyok! Elhatároztam, tehát vagyok! A hangsúly az elhatározáson van. Goethe a „Hermann és Dorotheá“-ban nem hiába hívja fel a labilitás veszélyére a figyelmet: „Mert az az ember, aki válságos, ingadozó időkben maga is ingadozóvá válik, csak a bajt szaporítja és terjeszti egyre tovább“. A nihilizmus, az irracionalizmus és infan- tilizmus a valóság elvesztéséből, elveszejtésé- ből élősködik. A mentő cél itt ömagától adódik: a valóság vállalása — a valóság elnyerésének az imperatívusza. Az értelmetlen, a felháborító katasztrófa-tekintetnélküliség ellen azt a valóságot kell vállalni, mely igaz is egyúttal, azt a való igazat, mely olthatatlan fénybe borítja Thomas Mann és József Attila találkozását: „az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk“. A valóság igaza: a gondolat igaza. A gondolat igaza: az erkölcsi valóság igaza. A kötelező ellenállás: a változtatás igaza. Az emberhez méltó értelem és a felháborodás igaza. Ady Endre, József Attila, Radnóty Miklós és Bálint György igaza! Milyen gazdagok vagyunk! Milyen elkötelezettek! Felnőttek vagyunk! Emberek! Valóság! A katasztrófanihilizmus az erkölcsi és értelmi kiskorúság kényelem-félelem és kény- szer-valósága; embernélküli passzivitás, emberség-nélküli aktivitás: embertelenség. Csak az embernihilizmus jelenthet atomtotalitást. Az embernihilizmus nem más mint a katasztrófanihilizmus realizálása, vállalása. A katasztrófanihilizmus a valóság teljes elvesztése. Vil ágpusztítás, világpusztulás! César Mazolo (Kuba), asszony gyerekkel
