Irodalmi Szemle, 1963
1963/5 - Batta György: Versem ha lenne, Vázlatok
Jósé Aguilera (Kuba), cukornádaratás Batta György versem ha lenne Az öröm, mit érez ha kedvesét csókolja a diák, s jókedve szét folyik ereiben, mint bennetek az élet, márciusi fák — , paraszt-arcon a kedv, ha tavasszal a határba néz, s fény-mázas zöldben a világ — a megelégedés, mint mikor sörét kortyolgatja lógó bajúszú vén szaki, (olyanokat nyel, hogy jócskán-odébb is hallani) — a mosoly, a győztes mosoly, ha a völgybe ért a féllábú sielő, (mert ilyet is láttam), s hóba írt nyoma úgy fehérük elő, mint egy fényes felkiáltójel, hogy élni mégis érdemes, hogy élni mégis kell, hej, ha ilyen tudna lenni versem! Elmondhatnám: megérte lennem! (1960) vázlatok 1. Ki mondja meg, miért van az, hogy a szél csak a lányok szoknyáját libbenti fel, s arra az öregasszonyra ott egy csomó piros virággal olyan vadul sziszeg, mintha el akarná fújni, mint egy gyertyát, hogy ne lobogjon, pedig régen ellobogott már szegény. 2. A szemetet összeseprik, a csillagokat az égre kiseprik, finom szálai szempilládnak pici seprőként nekiállnak, házat is fényt is elsepernek — az egész világot kirekesztik. Gondolj ilyenkor rám egy percig.
