Irodalmi Szemle, 1963
1963/4 - Sződy Viktor: Csillések
nevetgélnek. Sosem láttam félelmet vagy szomorúságot az arcukon. — Ez igen tetszik nekem! A gépész vonakodik a vitától... Már régebben megfigyeltem, hogy sok bányász ferde szemmel néz rá. (Ebből persze csak ritkán lehet kiindulni... Most mégis megnyugtató.) Végre megáll a felvonó. Az „ügyes“ széleskönyökűek elsőnek jutnak be. Már-már én is a bejáratig furakodok, de végre mégis félrelöknek. A kas megindul. A fapadon már csak Rudi maradt. Melléje ülök. A folyosó túlsó oldalán még néhány bányász. A felvonók suhogva robognak el mellettünk. A szél kicsap az aknából, s hidegen meglegyinti verejtékes fekete arcunkat. Szabó Gyula rajza
/
