Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - FIGYELŐ - Fügedi Elek: Még néhány adat a cseh, szlovák és magyar kölcsönös versfordításról

azután hátrálunk vissza az okokhoz, meztele- nítjük le a dolgokat szinte az őssejtig, az első és eredendő lényegig, mig az egész elfogy, mint a borotvapenge, vagy a cigarettapapír. A könyv értelme a múlt, a jelen értelme a múlt, s még tovább ennek a múltnak a múltja, amely már csak az olvasóban születik meg olvasás közben, s utána, mikor már rég letette a könyvet. Hátborzongató világ, hátborzongató mü, melynek ott a hiányossága, ahol az erőssége.

Sükösd Mihály a kötethez csatolt kis tanulmányban azt írja Faulknerről, hogy „Lerakta az alapzatot, melyen azóta megépült egy félelmes Emberi Színjáték roppant épülete“. A „roppant épület“ 16 regényből és körülbelül ötven novellából áll, s amennyiben csaknem mindennek az „elátkozott Dél“ a

színhelye és témája, sőt sok művében azonosak a szereplők is — van valami rokonság életműve s Balzac Emberi Színjátéka között, csak van egy lényeges különbség is: hogy Faulkneré nem épület, hanem buja tenyészet, lápos, pöfeteges világ. Faulkner ahhoz nagyonis benne él a témájában, nagyonis egy alakjaival, hogy „építeni“, korokat átfogó konstrukciókat szerkeszteni — tudna. S főleg: szörnyvilágát nem tudja eléggé elfogulatlanul nézni ahhoz, hogy az olvasó a végén felsóhajtson, vagy eltöprengjen. „Bízom az ember halhatatlanságában“ — jelentette egyszer ki, s művében ez az egyetlen „külső“ szempont. Csakhogy ez a „bizalom“ alakjai többségének eszelős dühe, mindent elsöprő gonosz indulata mellett nem hat a legmeggyőzőbben.

Tőzsér Árpád

még néhány adai

a cseh, szlovák és magyar kölcsönös versfordításról

(Az Irodalmi Szemle 1959/3. számában megjelent fordítás-statisztikai tanulmány második, kiegészítő része.)

Tanulmányom első részének megírása óta örvendetesen sok cikkem tárgyát képező versfordítás jelent meg, azonkívül számos régi fordítást is sikerült felkutatnom, így szükségesnek tartom akkori adataimat kiegészíteni, illetve részben helyesbíteni is.

Akkor még csak 4400-ra becsülhettem a nyomtatásban megjelent különböző versfordítások számát, figyelmen kívül hagyva a szószerinti nyersfordításokat, a népköltészetet, verses drámákat, jelentéktelenebb1 költők gyermekverseit. A fordítások száma, időpontul 1S62 végét véve, már körülbelül 5700 lehet, valamennyi közlése pedig körülbelül 7400.

Első közleményemben felsoroltam az eddig megjelent 52 legfontosabb fordításkötetet, feltűntetve a fordítások nyelvét, a kötet rövid címét, fordítóit, a megjelenés helyét és évét, valamint a minket érdeklő versfordítások számát. (Néhány becsúszott hiba kiigazítása: Matzenauer Petőfi-fordításainak száma 296, Smrek Ady-kötetében, amelynek megjelenési éve 1950, 103, Smrek József Attila-kötetében 86, Bednár—Hradský Arany-kötetében pedig 40 fordítás szerepel. Petőfi: Bolond Istók-jának műfordítói D. és P. Eisner.) Ezt a felsorolásomat ki kell egészítenem eggyel:

M. 53. Halas: Anyókák, ford. A. Straka Budapest- Pozsony 1938, 1.

A legfontosabb új fordításkötetek:

M. 54. A modem cseh líra kincsesháza I—IX. (17. fordító) Budapest 1959, 209.

M. 55. Csanda: Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok (12 fordító) Bratislava 1959, 36.

M. 56. Nezval: A csodálatos varázsló, ford. Monoszlóy M. D. Bratislava 1960, 37.

M. 57. Kráľ, Fr.: Zúg a hegyipatak, ford. Rácz Olivér Bratislava I960 , 90.

M. 58. Hviezdoslav: Ezso Vlkollnszky, ford. Monoszlóy M. D. Bratislava 1960, 1.

M. 59. Wolker: Huszonnégy évet élt, ford. Monoszlóy M. D. Bratislava 1961, 69.

Cs. 60. Tóth Árpád: Od srdce k srdci, ford. K. Bednár—L. Hradský Praha 1961, 40.

M. 61. Mácha: Reggel pirkadattól, ford. Végh György Budapest 1961, 40.

M. 62. Poničan: Tavaszi rapszódia, ford. Illyés, Monoszlóy, Zala Bratislava 1961, 50.

Sz. 63. Petőfi: (Básne), ford. Smrek Bratislava 1961, 107.

M. 64. Hviezdoslav: Versek — Verše, (10 fordító) Budapest 1S61, 48.

M. 65. Neumann, St. K.: A föld dicsérete, ford. Bábi Tibor Bratislava 1962, 48.

M. 66. Lysohorsky: Korom, te légy a mérce, ford. Monoszlóy M. D. Bratislava 1962, 109.

M. 67. Szomszéd népek irodalma (22 fordító) Budapest 1962, 36.

M. 68. Világirodalmi antológia VI-1. kötet (12 fordító) Budapest 1962, 54.

M. 69. A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből (17 fordító) Budapest 1962, 46.

Itt kell megemlítenünk a 70. kötetként Sziklay László: A szlovák irodalom története című könyvét (Budapest 1962), amely szemelvényként számos versfordítást is tartalmaz. Ezeknek nagy része új fordítás, s itt jelent meg először.

A szlovákból magyarra lefordított versek száma körülbelül 1500. Csehből kb. 1400 verset ültettek át magyarra. A legtöbbet fordított szlovák, illetve cseh költők sorrendje (a gyermekversek mellőzésével!) így módosult:

P. O. Hviezdoslav (kb. 150 ford.)

I. Krasko (több mint 130 ford.)

Fr. Kráľ (több mint 110 ford.)

V. Mihálik (kb. 75 ford.)

J. Poničan (kb. 70 ford.)

E. B. Lukáč (több mint 60 ford.)

M. Lajčiak (több mint 40 ford.)

J. Kostra (több mint 40 ford.)

J. Jesenský (több mint 40 ford.)

J. Smrek (kb. 35 ford.)

Ct. Štítnický (több mint 30 ford.)

A. Plávka (több mint 30 ford.)

A. Sládkovič (kb. 30 ford.)

Št. Žáry (több mint 25 ford.)