Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - DISPUTA - Kilenc kérdés, kilenc felelet a szlovákiai újságírók kongresszusa után

kony agitáció s az új eredményekre mozgósítás helyett csak a könnyen illanó semmitmondásra vállalkozhatnak. Sajnálatos az is, hogy nemcsak az irodalmi és „aktív-riportok“ hiányzanak, hanem a szociográfiaiak is. Ugyanakkor az egyes csengő-bongó szép szavú riportokban nem egyszer a legfontosabb — az ember sikkad el.

Fukári Valéria: Véleményem szerint magyar riportírásunk viszonylag nem alacsony színvonalú. Más kérdés az, hogy a magyar lapok eléggé szűk helyi és tématikai keretek között mozognak. Legnagyobb speciális hiányosságuknak éppen ezt tartom. Meggyőződésem, hogy a magyar sajtóban nagy szükség lenne pl. olyan írásokra, amelyek országos viszonylatban átfogó, új problémákat feltáró, gondolatokat ébresztő képet nyújtanának a társadalmi élet vagy valamilyen speciális emberi tevékenység területéről. Persze, tudatában vagyok annak, hogy ez az igény nem oldható meg máról holnapra, hisz hazai magyar újságírásunk, azt hiszem, a leginkább szűkölködik széleskörű tájékozottsággal és képzettséggel rendelkező újságírókban.

Gály Iván: Ügy hiszem, hogy elsősorban a riport az a műfaj, amely a leginkább megkívánja a tehetséget. Márpedig olyan riporter típussal, tehetséggel, amilyen például a mi lapunknál Vilcsek Géza, nem vagyunk bőven megáldva. Hazai magyar sajtónkban találunk még vagy tíz olyan újságírót, akinek többé-kevésbé sikerül elrugaszkodnia a beszámoló néha hasznos, de többnyire unalmas és ezért funkcióját vesztő „műfajától“, sőt, egy-egy írásuk fedi a riport klasszikus értelmezését is. Ezért ebben a vonatkozásban sem tartom reménytelennek a helyzetet, különösen akkor, ha riporterjeink igényesebbek lesznek önmagukkal szemben.

Dr. Strasser György: Ha nem tévedek, G. B. Shawtól származik a mondás — lehet, hogy nagyon pontatlanul idézem — az irodalomra vonatkozólag: „Aki tudja, csinálja, aki nem tudja, az tanítja.“ Nem vagyok riporter, szóljanak és bíráljanak maguk az alkotók.

Szőke József: Ennek szubjektív és objektív okai vannak. Gyengék a riporterek és a személyi kultusz időszaka egyáltalán nem kedvezett a riportírásnak. Csak a „pozitív“ riportokat értékelték.

Zsilka László: A riport az a műfaj, amely az újságírás és az irodalom közötti átmenetet — hidat képviseli. Szerény becslésem szerint a riportírás aránylag alacsony színvonala összefügg irodalmunk termékenységével és színvonalával is.

7. Megoldottnak tekinthető-e az újságíró utánpótlás kérdése? Egyáltalán, mi módon történik az újságíró kiválasztás?

Duba Gyula: Szlovák vonalon nem ismerem a kérdést, magyar újságíró utánpótlás jóformán nincs. Ami esetleg itt ott jelentkezik, elenyésző és először magyarul aztán írni kell megtanulnia. Az újságíró kiválasztása nem történik sehogyan, mert ilyesmi nincs. Ha valaki az akar lenni, és elég összeköttetése van hozzá, hogy bejusson egy szerkesztőségbe, újságíróvá lesz. Kivételek, akik irodalmi tevékenységgel kezdték és úgy jutottak a szerkesztőségbe.

Fonod Zoltán: A kiválasztás — az adottság szerint — véletlenszerű, az utánpótlás kérdése csak részben biztosított.

Fukári Valéria: Általában talán igen — legalábbis, ami az újságíró képzést illeti. Magyar viszonylatban azonban nem, az újságíró kiválasztás itt ösztönszerűen, „ha nincs más, ez is jó“ alapon történik.

Gály Iván: Intézményesen egyáltalában nincs megoldva ez a kérdés. Ez arról tanúskodik, hogy nem gondolkozunk távlatokban. Igaz ugyan, hogy a mi fiatal, alig tizenöt évre visszatekintő háború utáni zsurnalisztikánkban még nem jelent fenyegető veszélyt a kiöregedési. Mégis itt az ideje annak, hogy az illetékes szervek fontolóra vegyék e kérdés megoldásának módját. Az újságíró kiválasztás jelenleg ugyanis alkalomszerű. Fontolóra vehetnénk esetleg azt a lehetőséget, hogy az egyes lapok tehetségesnek ígérkező külső munkatársakat, illetve középiskolát vagy főiskolát végzett hallgatókat kiemelnének, egy-két esztendős újságírói gyakornok- ság során „kipróbálnának“ és kedvező eredmény esetében gondoskodnának arról, hogy ezután elvégezzék az újságírói főiskolát. Természetesen ez is több akadályba ütközik, amilyen például a szisztemizáció, a fizetés, a tényleges katonai szolgálat és a szlovák nyelvtudás kérdése.

Dr. Strasser György: Az utánpótlás kérdése országos viszonylatban sem tekinthető megoldottnak. Magyar vonalon csak súlyosbbítja a problémát a mesterek hiánya. Talán furcsán hangzik ez, de így van. A Komenský Egyetem újságírói tanszéke nem sokat segíthet. Véleményem szerint a legcélszerűbb lenne újságírói gyakornoki helyeket biztosítani tehetséges fiatalok számára. Egy-két éves szerkesztőségi gyakorlattal a birtokukban a főiskolák bővítenék elméleti tudásukat. A csehszlovák-