Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - A Magyar Területi Színház 10 éves

— Emlékszik-e még a Tanítónőre? — Azt nem lehet elfelejteni. Sajnos, azóta nem volt több olyan szerepem. Már nem tu­dom, a saját vagy a színház hibájából. — Mi a legnagyobb szenvedélye? — A színház. Csak sajnos, néha nagyon rossz szenvedély. Ha néha sikerül valami, ak­kor meg úgy érzem, jő szenvedély. Olyan szenvedélyem a színház, amelyről nem lehet leszokni. — Mit üzen a nézőknek? — Szeressék a mai darabokat, ne csak a klasszikusokat. FAZEKAS IMRE: — Mi a véleménye a színházi kritikáról, a színház kritikusairól? — A színházi kritika a szememben fájó pont. Minden sort elolvasok, amit a színházunkról írtak és írnak. Hiányolom a hozzáértő és főleg a segítő kritikát. Az a benyomásom, hogy a rólunk, a munkánkról, az egyes előadásokról írott kritikákban érezni ugyan a segítő szán­dékot, de nehéz kihámozni belőlük a valóban konkrét javaslatokat és segítséget. A kritikák nagy része általános, sokszor vagy csak a po­zitívumokat hangsúlyozzák ki vagy csak a ne­gatívumokat. Előfordul az is, hogy ugyanarról a darabról egymással teljesen ellentétes kriti­kák jelentek meg. És hogy konkréten beszél­jünk: az Irodalmi Szemle is közölt olyan kri­tikát, amely nagyjában ezt mondta: jó volt, de jobb is lehetett volna. Alaposabban kel­lene elbírálni egy-egy darab előadása után a rendező és a színház munkáját. — Tehát az elemző kritikát kéri számon? — Elsősorban azt. Az eddigi kritikusi gya­korlat nagyjából ilyen: a bírálat egy harmada a darab tartalmát mondja el, aztán a drama­turgiai terv hibáit teszi szóvá, végül egy-két mondatban megemlékezik a rendezésről, a díszletekről, nagyon kurtán a színészek ala­kításáról. Amikor az Irodalmi Szemle indult, azt reméltük, hogy ez lesz az a lap, amely behatóan foglalkozik majd a színész munká­jával. Ismert dolog, hogy színházi szaklapunk nincsen, éppen ezért véleményem szerint ezt a szerepet a Szemlének kellene betöltenie. — Mit üzen a színház jelenlegi és jövőbeli kritikusainak? — Jöjjenek gyakrabban közénk, nézzék meg a főpróbákat és a darab következő előadá­sait is. — Három fia közül melyiket szánja szí­nésznek? Jelenet V. Blaiek „Karácsonyi vőlegény“ című játékából. Korai Ferenc (vendég), Kovács József (Hentes), Kucsera Anna (Kiszolgálólány) és Turner Zsigmond (Apa)

Next

/
Oldalképek
Tartalom