Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Dobos László: Kegyetlen esztendők (regényrészlet)
a szemtelen idetoppanásomért nem kergetett el, talán csak leereszkedik hozzám egy szóra. Feküdtünk és hallgattunk. Jó idő múltán felállt, szedte a holmiját és pirospety- tyes fejkendőjét lóbálva a kezében, elindult a vízfolyás irányába. Én meg utána. Két ízben megállt, lopva visszapillantott, vajon követem-e? Ott voltam a sarkában. Aztán, mint aki bujócskázik, átvágott egy bokroson, majd letért a víz partjára, onnan meg visszakanyarodott egy kis fenyvesbe. Játszott velem, csalogatott. Nyújtottam a lépéseket, igyekeztem minél közelebb kerülni hozzá. Már-már utolértem, mikor váratlanul irányt vett a folyóhoz kanyarodó országúira és visszafelé indult a faluba. Erre nem számítottam. Egyszeriben aláhagyott a bátorságom. Földre szegtem a fejem, mint akit megszégyenítettek. Ügy tapasztaltam én: az emberek járta úton megnőnek az urak, akár a fa árnyéka... A magamfajta közhonvéd meg olyan volt, mint a porszem, kicsi és jelentéktelen ... Harmadnap, rögtön ebéd után mégis odatanyáztam arra a kis tisztásra. Dacot termett az elmúlt éjszaka: nem hagyom magam, nem tágítok, bíztattam magam odafelé menet. Nem volt ott senki. Leheveredtem és vártam. A nap már félbetörte a délutáni eget, mikor a bokrok között megvillant a pirospettyes kiskendő. Fürdőruhában volt: néhány pillanatig állt, mintha azon gondolkodna, menjen vagy maradjon, majd megfordult és elindult a vízfolyás ellenében felfelé. Követtem. Vékony hidacskán átkeltünk a folyón. Ogylátszik, ismerte az erdőt, mert tétovázás nélkül ráfordult egy irtvány fűvel benőtt ösvényére. Ugyancsak lépnem kellett, ha nem akartam szem elől téveszteni. Az ösvény jobbra fordult, egy bővizű patakmeder felé, aztán váratlanul megszűnt, s mintha a föld nyelte volna, eltűnt a pirospettyes kiskendő is. Nézelődtem, kapdostam a fejem: előtte a patak, megettem az a gyér ösvény, kétoldalt alacsony fenyves. Egyedül maradtam . Megint rászedtek: daccal fűszerezett ingerültség lobbant fel bennem. Elindultam visszafelé, gondoltam, legalább elágazást találok. Idegesen kerestem, de néhány pillanat múlva megint csak a pataknál kötöttem ki. Mintha valami ördög súgta volna a fülembe, gázoljak a vízbe. Meg is. tettem. Ha sikerült, kőről kőre ugráltam, ha nem, a vízbe cuppant a lábam. Jóidéig lefelé haladtam, a vízfolyás irányában. Hiába kutattam az ismeretlen asszony után, még csak egy pettyet sem sikerült felfedeznem a ruhájából. Köptem egy mérgeset és elindultam visszafelé, hogy megkeressem legalább a folyóhoz vezető ösvényt. Morogtam, szégyelltem is, meg bosszantott is ez az ördög útja. Olyan képet vághattam, mint csúful rászedett nyári huszár. Az ing csurom víz volt rajtam, megizzadtam, a lábam meg valósággal megfagyott a hideg patakvízben. Mentem volna már négykézláb is hazafelé, de annaK a máriás nagyistennek sem tudtam ráakadni az idevezető ösvényre: pirosvirágú bokrok karolták kétoldalt a patakmedret, s hiába hajtogattam őket, egy talpalatnyi sem került a szemem elé abból az átkozott ösvényből. Elvesztettem a tájékozódást. S miközben nyitogattam a bokrokat, egyre feljebb jutottam a hegy oldalán. Már közel álltam hozzá, hogy a katona regula szerint visz- szavonuljak, ha jobb utat nem ád elém az isten, hát a patakmederben, mikor megpillantottam, akit kerestem. Anyaszült meztelenül feküdt egy aprócska tisztás szélén. Tőle néhány tenyérnyi víztükör: úgy látszik, valami holt patakmeder kanyarodása telt meg vízzel. Ilyet még nem láttam. Ha azelőttökön képen vagy könyvben került elém a női meztelenség, elfordultam ... Reszketve szívtam magamba a jóízű erdei levegőt és megbabonázva bámultam ezt a szemnek gyönyörűséges látványt. Néhány méterrel feljebb léptem a vízmosta köveken. Felülről teljesen beláttam a tisztást: már csak a felét sütötte be a nap. A vízben magasra nyúlott a környező fák árnyéka, s ennek közepén a barna asszony teste. Akár a mesében. Lehet, hogy valaha erdei tündérek találkozó helye volt ez a tisztás. Kétszer, két alakban láthattam az asszonyt: a fűben és a víztükörben. E váratlan meglepetés első pillanatai után próbáltam józanul fontolni a helyzetet.
