Irodalmi Szemle, 1963

1963/1 - A Magyar Területi Színház 10 éves

Ferenczy Anna és Konrád József Egri Viktor „Ének a romok felett“ című verses vígjátékában.

zalomnak és a várakozásnak. Ez a szándék bennünk is élt és él. A színházi munka egyik hajtómotorja a siker akarása és vágyása. Persze, az eredmények nem mindig függnek csupán a színháztól, hanem jelentős mértékben a körülményektől is. Ha nem feleltünk meg, ennek okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy tíz év alatt nem sikerült szakszerű vezetést megteremtenünk. Leginkább a dramaturgia munkájában mutatkozik rendszertelenség. Nem volt állandó dramaturgunk és ma sincs. A dramaturgia munkájában nem volt elég céltudatosság és gondosan megfontolt vonal.

— A színházkritikusoknak általában az a véleménye, hogy a dramaturgiai tervek ösz- szeállításában sok volt a szempont, annál kevesebb a gondolat. Igaz ez?

— Valóban hiányzott és hiányzik a perspektivikus gondolkodás.

— Melyek voltak a sikerek, a sikertelenségek? Melyek voltak a kényszermegállók és mi volt az okuk?

— Sikerek akkor voltak, amikor szakmailag képzett rendezővel dolgozott az együttes. Éspedig a kezdet kezdetén, amíg Műnk István nem betegedett meg, az Ingyenélők, a Szevillai borbély, a Tűzkeresztség voltak a sikeres előadások. Lendvai elvtárs, aki mestere a szakmájának, könnyen és biztos kézzel rendezett. A siker szinte velejárója volt a munkának. Az utóbbi évek magasabb követelményeket támasztottak a színházzal szemben, mint a kezdet kezdetén. Ezt tükrözik a kritikák is. A színházak életében a modern színjátszás új korszaka kezdődött, amely lényegében eltér azoktól az inszcenálási módoktól, és előadói stílustól, amelyeket a kezdet éveiben előadásainkban alkalmaztunk. Ogy gondolom, hogy ezen a téren intenzívebb kapcsolatra van szükségünk a cseh és a szlovák színpadokkal, hogy mi is be tudjunk kapcsolódni ebbe a színházi életet felfrissítő áramlatba.

— Ismert dolog, hogy a színház együttese túlnyomóan műkedvelőkből regrutálódott. Mit tett a színház annak érdekében, hogy a műkedvelő szintet túllépje? Azért tesszük fel ezt a kérdést, mert néhány kivétellel csupán ösztönös játékot látunk. Szűk a színészek játékprofilja.

— Ez legfőképpen azzal magyarázható, hogy tájoló színház vagyunk. Évenként nagyon sok előadást kellett abszolválni, még tavaly is négyszáz volt az előadásaink száma. Ez nemcsak a mi problémánk, hanem Csehszlovákia valamennyi vidéki színházáé. A különbség közöttünk és az említett színházak között az, hogy azok több képzett, iskolázott színésszel rendelkeznek, mint mi. Az az elképzelésünk, hogy az elkövetkező években csökkentenénk az előadások számát, kidolgoznánk egy rendszeres tanulmányi programot a színház tagjai részére, képzett színészpedagógusok bevonásával, hogy jobban megfelelhessünk a színházi munkával szemben támasztott magasabb igényeknek. Inkább kevesebbet adni, de jót.

Lőrincz Margit és Bárt ha Erzsi Dávid Teréz „Dódi" című színművében.