Irodalmi Szemle, 1963
1963/2 - Dávid Teréz: Szénaboglya (szatirikus falusi életkép)
KONC (ezalatt cigarettát szedett elő, a két férfit is megkínálja): Hallom, elnököt változtattok. MÄTHÉ (az írást nem hagyja abba): Elég kár. Lengyel rendes ember volt. Kicsit lagymatag, de becsületes. KONC: Keménykezű ember kell ide. Marko- sabb, mint ő volt. CSUKA: Tán magadra gondolsz?! KONC: Kell a fenének funkció. Van nékem anélkül is elég dolgom a szövetkezetben. CSUKA: Azért! Mert kálomista nem parancsolhat nekünk. MÄTHÉ: Ugyan már. Az a probléma manapság? Kommunistának nincs vallása. CSUKA: De származása annak is van ám. A kálomista fifika még a pártkönyvecskén is átsugároz. Az ám! KONC: Az ám! Azonkívül már csak a jezsuita észjárás csavarosabb. MÁTHÉ: Emberek, emberek! Hol vagyünk? Demokráciában élünk vagy mi a szösz? Mi közünk hozzá, kinek mi volt az apja, amíg rendesen végzi a dolgát. CSUKA: Ügy beszélsz pajtikám, mint egy izraelita fiskális. KONC: Ne vitatkozzon vele, igazgató elvtárs. Kicsit felöntött a garatra, aztán olyankor kibújik belőle mindegyik világnézete, amit valaha magáénak vallott. (Hirtelen elhallgat, mert Zsuzsát pillantotta meg az ajtóban.) ZSUZSA (esőkabátját a karján hozza, két bőröndjét nehezen cipeli. Megáll az ajtóban.) CSUKA (is észreveszi a lányt). MÄTHÉ (felfigyel a csendre). ZSUZSA: Jónapot. (Láthatólag megkönnyebbül, amikor megpillantja Máthét. Most már csakis hozzá beszél.) Sósné becsukta az irodát. Azt mondja, eső készül és neki még sarjút kell szedni... MÁTHÉ (kezébe veszi a befejezett hirdetményt és előre jön. Következő szavait bemutatásra szánja): Az új tanerőnk. Nagy... (kérdőn a lányra néz.) ZSUZSA (befejezi a mondatot): Zsuzsanna. MÄTHÉ: Még nincs lakása. Ügy gondoltuk... KONC: A régi tanítói lakással mi van? Ahol Urbánek lakott? CSUKA: Lebontják a házat. Kanyarban van. KONC: Mióta az eszemet tudom, ott áll. Éppen most zavar? CSUKA: Megnövekedett a forgalom. Mindenféle ördög-pokol szaladgál arrafelé, mint a veszedelem. CSUKA: Vagy inkább a maguk iskolája, kedves igazgató elvtárs, olyan szekér, amelyiket ahányan vannak, annyifelé húznak. MÄTHÉ: Nem tehetek róla, hogy egyesek állandóan a bakra kacsintgatnak és nem az útra, vagy a hámistrángra. Ha már képletesén beszélünk. CSUKA: Hagyjátok! Ne kezdjétek elölről. KONC: Igazad van. Erről máshol és másképp. De az elvtársnőt addig is el kell valahová helyezni. CSUKA (fensőségesen): Erről mi már intézkedtünk. KONC: Osztán... miképpen „intézkedtetek?“ CSUKA (dühbe gurul): Hogy miképpen? Hát aképpen... Dehát mondd meg te, mondd meg, miképpen intézkednél, ha elnök lennél. Hm? KONC: Nem is kell, hogy ahhoz elnök legyek. Elegendő volna, ha a feleségem itthon lenne már a kórházból. A szülészetre vittük tegnap... Asszony nélküli házba mégse szállásolhatom. CSUKA: Hát mi meg úgy intézkedtünk, hogy... hirdettünk... KONC: Azt hallottam. MÄTHÉ: És amíg akad valami, addig elhelyezkedik az elvtársnő itt a szomszéd szobá- pan. Ahol az egészségügyi vizsgálatokat tartják. KONC: A pap alszik ott, amikor át jő Bürgözd- ről. MÄTHÉ: No hát majd telefonálunk neki, hogy ne jöjjön. Vagy ha mégis, akkor csak reggel. Van motorkája... CSUKA: És ha mégis... akkor szálljon az agro- nómusékhoz. MÄTHÉ: Itthon a férje. Az volna csak! KONC: Ne komédiázzuk el a dolgot elvtársak. CSUKA (észreveszi, hogy Zsuzsa egész idő alatt Koncon feledte a tekintetét. Koncra mutat. Ironikusan): Ná! Mit szól hozzá? Élmunkás! Meg brigádvezető. Meg amit akar! KONC: Eredj már! A végén még igazgatónak titulálsz. (Máthéhoz.) Viszontlátásra! (Pillanatnyi szünet után, miközben jól megnézi a lányt.) Ha elhelyezkedik, utána eljöhet maga is arra a brigádra, elvtársnő. (El.) (Szünet.) ZSUZSA (észreveszi, hogy figyelik. Magyarázkodni próbál): Azt hittem, hogy ilyen emberek csak színházban léteznek, meg a filmeken. MÄTHÉ: No ami azt illeti, nálunk sem tolakodnak hegyin-hátán. És most... (Nyújtja a felolvasandó szöveget): Kedves elvtársnő, kezdje meg a hivataloskodást... ZSUZSA (nem érti, miről van szó). MÄTHÉ: Itt van. Olvassa be... CSUKA (látja a lány elképedését): Hát maga mit gondolt? Hogy csak úgy uk-muk-fuk kétszer kettő négy? Mi is itt vagyunk ám! Itt vagyunk! ZSUZSA (gyorsan leteszi esőkabátját, átveszi az írást, a mikrofonhoz megy és olvasni kezd): Figyelem, figyelem... (A szín elsötétedik. Zsuzsa hangja villámlásba, mennydörgésbe ólvad.) i;;