Irodalmi Szemle, 1962
1962/4 - ORSZÁGJÁRÁS - VILÁGJÁRÁS - Sződy Viktor: Margit
Sződi Viktor I V I fi Búg a cséplőgép ... Búgása erőteljes, de egyhangú és némi szomorúságot is kiérezni belőle. Sűrűn száll a por, behúzódik a szemüregbe, orrba, szájba. A nap forró olvasztott arany ... A sós izzadságcseppek utat mosva maguknak végigfolynak az arcon, vagy éppen az orrhegyre csúsznak, és csiklandozzák az embert. Margit a cséplőgép tetején gyors mozdulatokkal szétvágja az összekötött kévéket. Reggeltől dolgozik így — nem pihen és nem beszél. Csúnya arca szürke a portól s az orrából szivárgó nedvesség sötét, hogy sárnak tűnik. Alulról egy kicsit a szoknyája alá látni: vékony formátlan lábát térden felül is befedte a por. Arca fáradt és egy kicsit haragos. Ez a harag majdnem mindig ott lappang az arcán. Haragszik az emberekre, talán az egész világra. Haragszik, mert mostoha hozzá a sors: csúnya arccal áldotta meg. A fogai is kihullottak, elől csak egy nagy sárga maradt, az is belefáradt már a sok rágcsálásba. Margitba soha senki nem volt szerelmes. Margit soha nem szült gyermeket, mert nincs az a férfi, aki megkívánná és magáévá tenné. De még a gyöngédséget is alig ismeri... Annál inkább a durvaságot. Magára maradt, saját erejéből boldogult. Korán hozzászokott a kemény paraszt-munkához. Lassan elnémul a gép ... Az emberek árnyékos helyre húzódnak — előkerül a szalonna, kenyér és a zöldpaprika. Margit bicskával eszik. Nagy darabokat vág vele a füstölt szalonnából, és a sžájába teszi. Utána kenyeret vág, azt is hegyre szúrja — úgy veszi be. — Hol kerítetted ezt a nagy bicskát, Margit? — incselkedik Pali, a fiatal brigádvezető. — Ki látott ilyet!... Jány, oszt bicskával eszik. Margit nem sokat ad a gúnyolódásra, csak éppen felpillant, és röviden odveti: — Ne törődj te azzal! — Már hogyne törődne, Margit? — mondja a nagybajuszú öreg. — Nem látod, hogy mindig melletted ólálkodik! Ez azért van, hogy te még jány vagy, ő meg legény. Igaz-e Pali? Pali felnevet, és jókedvűen mondja: — Igaz hát!... aztán Margithoz megy, és közelről megnézi a bicskát. — Mutasd csak! — mondja aztán, és utána nyúl. — Menj innét te! — ijeszt rá Margit, és tréfásan felébök a kés hegyével. A fiú gyors mozdulattal Margit keze után kap, hogy kicsavarja a bicskát, és mindenkinek megmutassa, de Margit elkapja a kezét, és ügyetlenül felugrik. — Na megállj! — kiáltja jókedvűen, és Pali után iramodik. Futás közben lábait esetlenül dobálja. A körülállók felderülnek, és tréfás szavakat vetnek Margit után. Ő tovább fut, érzi, hogy mindenki figyeli. Egyre emelkedik benne a jókedv, ha a futás nem gátolná, talán hosszan-hosszan kinevetné magát, talán végképp eltűnne arcáról az a mindig visszatérő harag, melyet az emberek iránt érez.
