Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Berkó Sándor költői hagyatéka
juk meg egymás kezét Fábry Zoltán, s ti mindannyian ifjak és idősek, szószólói e vészthozó időknek . .Könyvismertetésein, politikai és kulturális cikkein néhány versén kívül a Magyar Napba írta meg Berkó egyik legjobb tanulmányát a magyar szocialista lírának az előző évben elhunyt kiváló képviselőjéről, Komját Aladárról. Az alig húszéves szlovákiai magyar író „Egy ismeretlen magyar költő“ címen meglepő szakértelemmel elemzi és értékeli Komját költészetét, s az elsők között hívja fel a figyelmet ennek az életműnek a halhatatlanságára. Miután a fasiszta parancsuralom Csehszlovákiát feldarabolta, Berkó Pestre ke.rült, s a zsidóüldözések korában csak nehezen tudott írásaiból megélni, mint a Népszava külső munkatársa. „Magamról egyelőre csak any- nyit: a Dunábaugrás gondolatáig már eljutottam, de amint e sorok mutatják — még nem tettem meg. Vagyis jól élek, 1939 májusában, amikoris írásból próbálok kenyeret szerezni.“5 Az egyre sötétebbé váló kilátások gyakran kedvét veszik a munkától, a versírástól is, de azért 1939-ben és 1940-ben még számos alkotása megszületik. Elsősorban a Korunk kiadásában 1938 őszére tervezett „Ez nem legenda“ c. verskötetét szeretné valahol kiadatni; 1939-ben már a kefelenyomatok is a kezében vannak, de a megjelenés ismét meghiúsul. Végül 1940 őszén saját költségén nyomatja ki Losoncon első és egyetlen kis versgyűjteményét Az ördög köpenyében címen. Magyarországon a szintén losonci származású Komlős Aladárral, valamint Kassák Lajossal, Fodor Józseffel, Veres Péterrel, Darvas Józseffel állt baráti kapcsolatban. 1939 őszén terveket szőtt a Fábry Zoltán képviselte szlovenszkói vox humana, a haladó szlovákiai humanista szellem akkor teljesen mellőzött költőinek megszólaltatására. „Nem tudod, mi van Fábryval? Mostanában egyáltalán nem látom az írásait a Korunkban. Csak nem ment ki valahová? Szeretnék írni neki is. Hiába, az ember nem képes elszakadni azoktól, még személyileg sem, akikkel szellemi közösséget vállalt... Szalatnaival, egy felvidéki költői antológia kihozását szeretném megbeszélni; a „b -listások" szerepelnének benne. Nem lenne rossz ötlet saját pénzünkön, pesti kiadó cégére alatt megjelentetni. Lenne sikere, elvégre a felvidéki költők legjobbjai a haladó oldalon vannak. A kötetet egy szép tanulmány vezetné be. Kassákéknak beszéltem erről annak idején; nekik is nagyon tetszett a terv. A kötetben Győry, Morvay, Szenes Erzsi, Szalatnai, Vozári stb. és egy-két fiatalabb szerepelne.“6 5 Berkó Sándor levele Sándor Lászlóhoz. Bp. 1939. 5. 8. A Sándor Lászlóhoz intézett levelek lemásolásáért és megküldéséért köszönet illeti » Petőfi Múzeum dolgozóját. Illés Lászlónét. # Részlet Berkónak Sándor Lászlóhoz írt leveléből. Bp. 1939. aug 16. 1939-ben—1940-ben a Korunkban, a Népszavában és a Kolozsvári Független Újságban jelennek meg költeményei s cikkei. Lírája elmélyült, nagyszerű képalkotó fantáziája még tökéletesedett, stílusában uralkodóvá vált a szimbolikus, allegorikus forma, ami nyilvánvalóan a társadalommal függött össze: az üldö- zöttségről, az egyre súlyosabbá váló elnyomásról, a fojtogató halálfélelemről csak így lehetett írni. Berkó azonban alapvetően realista költő; szimbólumai, allegóriái könnyen megérthetők s Kassákkal való barátsága ellenére sem vált a divatos modernista irányok (akár az elvont szimbolizmus) követőjévé. Figyeljük meg jelképes kifejezéseit pl. a Korunkban megjelent Nem vagy próféta c. versben! Hová lettek barátaid, a próféták, apostolok s a többi szentek? Ne kutasd, talpuk nyomát sem láthatod, mind megugrott az égi úton gyáván, s az Olimposz megett, az enyhe napfényben, horkolva szunyókálnak az istenek. Magad maradtál. Menteni akarsz? Hát mentsd meg magadat. Ember emberek közt nem gyávább, mint nyulak között a nyulak. Nem vagy próféta, sem apostol; légy menekvő s légy menedék magad számára, legalább másra nem hárulhat a vád, ha lángra kap s fejedre ég. A próféták, apostolok s a többi szentek nyilvánvalóan a szlovákiai magyar írástudókat jelentik, akik nem vállaltak ekkor sorsközösséget az üldözött költővel; egyesek leveleire sem válaszoltak. A második strófából az is világos, hogy — mint általában az üldözöttek — sokat foglalkozott a menekülés gondolatával. Költészete ebben az értelemben egyetemessé is válik: magas hőfokon izzó lírája nemcsak a származásuk miatt ekkor üldözöttek keserű sorsát, hanem az üldözött- ség, az elnyomás kínját általában is kifejezi. Az üldözöttség komor lírai szimbólumai még egyébként derűsen szép táj leíró költeményeiben is megjelennek; pl. a Szlovenszkói tájképben. Nyíltan hirdetett ateizmusa ellenére feltűnően gyakran találkozunk költészetében Krisztus-képekkel s a keresztény mitológia szimbólumaival. Nem más ez, mint a keresztény humanizmus felidézése a fasizmus sátáni embertelensége ellen. Néha azonban szinte imává változnak a feszülethez szerzett strófái, mert Berkó kissé lágyszívű humanista volt, aki gyűlölte az ököljogot, s még a támadóval szemben is nehezen szánta el magát a harcra, a verekedésre. „ ... széttárt karokkal a langy dombokon, Te megmaradsz túl minden korokon, túl minden álnok szenten, ál-imán, és megkönyörülsz az Ember-Fián. (Beszélgetés egy útszéli feszülettel. 1938.) 650
