Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Berkó Sándor költői hagyatéka
Losoncon az első Csehszlovák Köztársaság idején élénk kulturális élet folyt. 1932-ig itt jelent meg a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom s vele együtt a haladó magyar fiatalság legjelentősebb folyóirata, a Scherer Lajos szerkesztette A Mi Lapunk. (Jelentőségének bizonyítására csupán azt említjük meg, hogy később Móricz Zsigmond is munkatársa volt, ide írta Gyalogolni jó c. szociográfiára ösztönző írását, s A Mi Lapunk volt a sarlósok egyik legkedveltebb fóruma is.) A losonci Madách Körben egy ideig a legjelentősebb kisebbségi magyar írók is működtek (pl. Győry Dezső, Darkó István). A harmincas években pedig itt bontakozik ki a szocializmus felé tájékozódó fiatal értelmiség egyik számottevő mozgalma egy rendkívül agilis és széles látókörű fiatal kritikus, Sándor László vezetésével. Sándor László indította meg 1934-ben a szlovákiai magyar diákság egyik leghaladóbb (sajnos, rövid életű) folyóiratát, az Indulást, mely — mint általában a lendületes ifjúsági mozgalmak fórumai — elsősorban programokat és irányelveket adott. Még csak tizenhat éves volt Berkó, amikor az Indulás közölte rövidke elbeszélését, a Karácsonyi ajándékot. Az Indulás anyagiak hiányában rövidesen megbukott, s Berkó első versei a provinciális helyi lapokban jelentek meg: a Losonci Hírlapban és a Magyar Híradóban. Sokat köszönhetett a gimnázium önképzőkörének ■ is, ahol néhány haladó tanára: Ligeti Edit, Fürst Anna bíztatgatta és támogatta őt az írásban. Az önképzőkörben verseken és kezdetleges stílusú elbeszéléseken kívül tanulmányokat is szokott felolvasni, melyek egy tizenhétéves fiatalember meglehetősen széleskörű műveltségéről tanúskodnak: ,,Stefan Zweig, az ember és a művész“, „Mai ifjúság“, „Vörösmarty költészete“ stb. Egykorú költeményeinek váltakozó hangulatát találóan jellemzi egyik szerelmes levelében. „Ha feljajgat bennem az élet igazságtalansága: forradalmár vagyok. Ha gyermekké tesz a hangulatom, a szívem, akkor buta szentimentális vagyok. Ha magára gondolok, önmagámmal foglalkozom. Ha saját sorsom fölött gondolkozom — az emberekre kell gondolnom"2 Az osztályhelyzeténél fogva is a szegényekhez tartozó költő igen korán megismerkedik a tudományos szocializmus eszméivel is, részint olvasmányaiból, részint pedig a Sándor László vezette Tűz nevű kulturális egyesület szemináriumain és előadásain. A Tűz 1937 márciusában alakult Losoncon, az Induláshoz hasonló szellemű célkitűzésekkel: „Parancs és korfeladat számunkra, amit Ady írt le „A Tűz Márciusa" c. versében: „Jaj ct Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az Élet szent okokból élni akar"... Ö, igen: az élet szent okokból élni akar. íme, kibontjuk hát az ifjú már2 Részlet Berkó ifjúkori szerelmes leveléből. Losonc, 1935. 12. 18. ciusi szélben a magyar kultúra büszke zászlaját. Álljon alá mindenki, aki kultúránk sorsát a mai fegyvercsörgető, szellemellenes korban szent ügynek tekinti."1 Sándor László 1935-től szlovákiai szerkesztője volt a Korunknak, a két világháború közötti időszak egyik legértékesebb magyar, marxista társadalomtudományi és kulturális folyóiratának, s az ő baráti segítségével Berkó Sándor is rövidesen eljutott a Korunkhoz és a Tűzhöz is. „Gaál Gábor ösztönzésére igyekeztem új munkatársakat tömöríteni a lap köré. Eleinte vonakodott. A Korunkban általában igen nagy volt a tekintélye, ő is felnézett rá, s félt a visszautasítástól. 1936 végén azonban — VII-es gimnazista korában — végre kötélnek állt. Mily nagy volt az öröme azután, amikor a folyóirat 1937. évi első számában napvilágot látott Vers az öreg napszámosról című költeménye, méghozzá egy sereg beérkezett költő (Bárd Oszkár, Forbáth Imre, Gereblyés László, Korvin Sándor és mások) közös ciklusában! Büszke volt rá, hogy a haladó irók elismerten legszínvonalasabb vezető folyóirata avatta költővé." „ .. . A vezetésem alatt álló Tűz kulturális egyesület szemináriumai és előadásai, melyeken Zoltán mérnök fedőnéven Schönherz Zoltán is részt vett néhányszor, jótékonyan hatottak Berkó Sándor eszmei fejlődésére, s Berkó határozottan rálépett a szocializmus útjára. Noha a Korunk és a Magyar Nap nem fizetett honoráriumot, mert erre nem volt anyagi fedezete, Berkó mégis csak e sajtó- orgánumokban jelentette meg ekkortájt írásait, jóllehet rá volt utalva a pénzre, s a tőkeerős polgári liberális lapok nem tagadták volna meg tőle publicitásukat."4 Csehszlovákia Kommunista Pártja magyar- nyelvű napilapjával a népfront-eszme jegyében szerkesztett ostravai Magyar Nappal Berkó 1938 augusztusában került szorosabb kapcsolatba, bár elvétve előbb is megjelent itt néhány írása. Ez év augusztus végétől október elejéig, tehát nem egészen másfél hónap alatt, rendkívül nagy számú, mintegy 22 politikai cikke, költeménye és bírálata jelent meg a Magyar Napban. Ennek oka alighanem az volt, hogy pótolni kellett a „dezertőröket“, azokat a baloldali értelmiségieket, akik a fasizmus fenyegető előretörése idején, egzisztenciájukat féltve, elhagyták a párt lapját. A kommunista eszméhez továbbra is hű írók Farbáth Imre, Morvay Gyula ekkor a lapban megbélyegezték az átpártolókat, s ebből az alkalomból írta Berkó is Üres tarsollyal c. költeményét „Forbáth Imréhez, Fábry Zoltánhoz és a többiekhez“. „Az elárult nép bánata hajol rám, fog-. 3 Sándor László megnyitó beszéde a losonci tűz alakuló gyűlésén. Magyar Nap 1937. március 16. 4. p. 4 Sándor László: néhány tollvonás Berkó Sándor írói és emberi arcképéhez. Irodalmi Szemle 1959 118—122. 649
