Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - Gály Olga: Versek
Gály Olga versei mit ér? egyedül Mit ér az étel sótalan? Mit ér a szív, ha szótalan, ki húsburokba, bőr — s izomba, mint kalodába zárva hordja. Mit ér a jó, mit ér a szép, a szabad föld, a tágas ég, ha szárnyadat, mint lkarusznak, leolvasztotta a tüzes Nap. Mit ér a dal, ha éneked nem hallgathatja senki meg. Szíved magánynak ismerője, s nem tudod, jut-e delelőre. Mit ér a harcok embere, ha megrozsdál a fegyvere, és él azért, mert élni kell, s hogy nem is él — nem éri fel... Mit ér a fa, ha lombtalan? Mit ér az élet gondtalan? Pávás örömök kergetői jövő álmát nem tudják szőni. Belefigyeltem a csendbe. Lassan megszokom egyedül a csendet is, mely oly sokat beszél, s a zajt is, amely hunyászón elül. Telnek a napok. Visszafelé hajtják az időt, egyre kevesebb marad előttünk, s mögöttünk egyre több. Kár a napokért. Oly szépek voltak, vidámak, kerekek. Tudom, milyen a vihar. Én csak kis szeleket szeretek — felszárítják a könnyeket s a számra lopnak halk mosolyt, hogyha ködfolt takarja el az eget. Az ég sötétkék s így messziről oly tiszta. A csendet méri és megtisztítva küldi vissza. Én belefigyelek a csendbe. S az égről egy csillag — nem hull le — óvatosan, lassan lecsúszik, mintha selyemszálon a földre ereszkedne. idegen hatalom Nem órával mérem az időt. A mozgás az, amely kifáraszt kit utóbb, kit előbb. De addig — mozogjunk az élet törvénye szerint. Mozgassuk testünk, lelkünk — előre, hátra, körbe, ahogyan az edző beint. S amikor azt hiszem, hogy ura vagyok önmagomnak, s a kezem azért emelem fel mert akarom, akkor — talán éppen akkor csordul át agyamba s a gerincemben lakó velőbe láthatatlan, de tapintható utakon egy idegen hatalom. 6 24
