Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - FIGYELŐ - Tóth Tibor: Böngésző

ad hazánk minden magyarlakta tájáról, a leg- dúsabb megfigyeléseket és benyomásokat a rozsnyói bányavidékről és az' Ipoly—Garam— Duna találkozásánál fekvő szülőföldjéről nyújt­ja; szülőföldjéről írt riportjait megható köl- tőiséggel ruházza fel az otthoni tájakon újra­éledő gyermekkor. Gyurcsó összegyűjtött, illetve ciklusokba foglalt riportjai érdekes élményközösséget mutatnak a „Termő időben“ című második verskötetének anyagával; a riportkönyv a verskötet geneziséhez gazdag adalékokat nyújt, és feltárja azt az intenzív kölcsönhatást, amely Gyurcsó riportírói és költői tevékenysége között van. Ennek a tema­tikailag és eszmeileg termékeny kölcsönhatás­nak, a két különböző műfajban történő pár­huzamos alkotómunkásságnak negatív hatása is van: a versírásban gyakran megnyilatkozó riporteri „könnyedség“. A riportkönyv írásai „műfaji" szempontból véve zsurnaliszta ripor­tok, melyeknek érdekes jelleget s varázst ad­nak a beléjük szőtt versek vagy verstöredékek. Nyájas Olvasó, aki megszoktad, hogy a „Böngésző“ cím alatt több könyvről olvashatsz, és az utóbbi hónapok olvasmányainak ízelítőjét kapod, ezúttal csalódni fogsz bennem. A jám­bor szándék most is megvolt, a cikk terve készen állt, valahogy úgy körvonalazódott, hogy néhány mai, modern prózáról, regényről fogok beszámolni Neked — az utóbbi hónapok magyar könyvtermése bőven adott anyagot Merle, Koeppen, Green, Tomasi di Lampedusa, Hemingway, Amado magyarra fordított köny­veivel. Ügy képzeltem ürügyükön elmondom majd néhány gondolatomat a modern regény­ről, szépprózáról. Am ezt a szép és bőven markoló tervet semmivé tette az utolsó könyv, amellyel az ízelítőt tetézni akartam; nemrég került a kezembe — a Magyar Kultúra prágai köny­vesboltjában bukkantam rá, nem is tudom, kapható-e a szlovákiai könyvesboltokban is, hisz — sajnos, az általam említett könyveknél ez már szinte szabály — megint csak kima­radt a csehszlovák-magyar közös könyvkiadás tervéből. Nem nagy könyv, nem vastag fó- liáns, az alakja is inkább zsebbe való, mégis lám, kiszorította e szám Böngészőjéből vala­mennyi társát, szerzőjénél ismertebb neveket, mert amikor a végére értem, parancsoló szük­ségként éreztem: külön kell írnod, erről a könyvről, lehetetlen a róla elmondandót bele­sajtolni, belezsúfolni a kaleidoszkópszerű fel­sorolás egy-két oldalába, ami egy-egy könyv­nek jutna. Elnézésedet kell tehát kérnem, Nyájas Olva­só, hogy e cikkben elejétől végig, minden szokás és nyúlfarknyi hagyomány ellenére csak egy könyvről, egy témáról olvasol. Véle­ményem szerint azonban mind a könyv, mind a téma megérdemli ezt, hisz Heinrich Böll regénye, amelyről az alábbiakban szó lesz és amelynek furcsa címe „Biliárd fél tízkor“, egyaránt szól a csak itt-ott, kivételesen és sporadikusan felbukkanó német bűntudatról és a nagy egészet jellemző német változatlan­ságról. * A mi irodalmunkban és általában a világ irodalmában manapság szinte törvényszerű je­lenség, hogy a mai — akartan és letten mai — írásokban elevenen ott van, ott él, ott kísért és óva int a több mint másfél évtizede véget ért háború, amelyet annyi író az utolsónak mond és szeretne tudni. Determinálta mai életünket ez a háború, meghatározta emberi magatartásunkat, szinte kötelezőn kijelölte a világ legfontosabb kérdéseiben követendő utun­kat — nekünk becsületeseknek, embereknek, hogy a szörnyűségek apokaliptikus dúlása meg ne ismétlődjék, ama bitangoknak, emberbőrbe bújt fenevadaknak pedig, hogy elvetemült, gaz mesterkedésekkel újfent fejünkre idézzék a pusztulást. Szinte kikívánkozik az ember szájából és tollából az elkoptatott kifejezés: bitangok, emberbőrbe bújt fenevadak. Nem érezzük őket magunkhoz hasonló, gondolkodó és erkölcsi normákat követő és betartó te­remtményeknek, szinte el sem tudjuk kép­zelni, hogy ők is két lábon járnak, két szemük van, két fülük, orruk és szájuk, s hogy cso­koládéval jutalmazzák a gyermeküket, ha egyest hozott haza az iskolából. A második világháború talán legszörnyűbb — elsősorban irodalmi és irodalmon, regényeken keresztül megismert, tudomásul vett — tanul­sága, hogy a gyilkos — nem a mindennapi, darab kenyérért vagy néhány koronáért fojto­

Next

/
Oldalképek
Tartalom