Irodalmi Szemle, 1962

1962/1 - Komlósi Lajos: Cigaretta

Komlósi Lajos Q j gofetto A számtanóra már lassan a vege felé közeledett. Benedek felszabadultan mo­solygott; no, ezt megúszta. Nem hívta ki a Pythagórász. A tanár kezében a nagy tábla-körzővel most háttal állt az osztálynak, és mi­kor elkészült az ábrával, megfordult, és ennyit mondott. Rajzoljátok ti is a füzetetekbe! Vereckei lediktálta a házi feladatot, majd az órájára nézett: még öt perc volt hátra az óra végéig. Elhaladt a padsorok között. Benedek padjánál megállt, és hosszan nézte a fiú munkáját. — Készültél? Benedek felugrott és pirulva mondta: — Igen, készültem. Vereckei átment a másik oldalra, megállt Horváth Misi mellett, a zsebéből papírpénzt vett elő, és odanyújtotta a gyereknek: — Fiacskám, szaladj át ide az újságoshoz, hozzál húsz cigarettát. Misi szolgálatkészen ugrott fel, leszaladt a lépcsőkön, és pillanatok múltva jókedvűen taposta a frissen esett havat. Vereckei lediktálta a házi feladatot, majd az órájára nézett: még pár perc volt hátra csengetésig. A tanár agglegény volt. Nem messze lakott az iskolától, egy bútorozott szo­bában. Délelőtt, ha lyukas órája volt — vagy tanítás után, haza sietett, és beletemetkezett vastag könyveibe. A matematika volt a mindene. A kollegák nem egyszer csúfolták is ezért: — Mikor tartod az esküvődet a könyveiddel... aztán ne feledd, mindegyiket fehér menyasszonyi ruhába kell öltöztetni. Vereckei az egyik Rigoletto ária szövegével válaszolt ilyenkor: „... az asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád ...“ de a matematika barátaim, az még nem csalt meg soha senkit. Még egy év, és nyugdíjba vonul. Akkor azután minden idejét a tudománynak szentelheti. Mennyi még a meg nem oldott probléma... ! Bolyai egy életet fordított a paralellák titkának megfejtésére, és az csak egy pont a matemati­kában. Az óra vége felé most is odasétált a tanterem ablakához, és türelmetlenül várta a csengetést. Két lyukas órája lesz, addig haza megy, és folytatja a nem-- rég megkezdett Newton tanulmány olvasását. — De hol maradhatott el ‘ez a gyerek? Már rég itt kellene lennie. Reggel nagyon belemerült a Newton tanulmányba, azért is felejtett el cigarettát venni. — Persze esik a hó és biztos dobálódzik, az óra végéig húzza a cigaretta vásárlást! Egy-két perc lehet hátra, már úgy sem feleltet. Óra után felnéz a tanáriba, és aztán elmegy haza. Gondolataiból a csengő éles hangja rázta fel. Odament az asztalhoz, behajtot­ta az osztálykönyvet, majd intett a türelmetlenül váró gyerekeknek: kimehet­nek. Az osztályban hirtelen nagy zaj támadt, a gyerekek lármázva tódultak ki­felé. — Benedek — kiáltotta oda a gyereknek Vereckei — gyere csak ide fiam, egy percre! Ha megjön Horváth, mondd meg neki, hogy a tanári szobában várom. A tanári szoba ajtaja percenként nyílott: sorban jöttek be a tanárok az órák­ról. Percek múlva vágni lehetett a füstöt. — Nyissátok ki az ablakot — meg lehet itt fulladni — mondotta Egressyné, a történelem tanárnő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom