Irodalmi Szemle, 1962
1962/6 - FIGYELŐ - Tóth Tibor: Böngésző
Ha Ön, kedves Dobossy elvtárs nem gazdagította volna monográfiáját Čapek magyar kapcsolatairól szóló nagyon értékes és érdekes adatokkal (pl.: Bartók Bélához, Móricz Zsigmondhoz stb. való viszonyáról), akkor is épp eleget tett Čapek valóban marxista és egyedül helyes értékelése ügyében. E munkához őszinte szívvel gratulálok, s egyben köszönetét mondok mindazért, amit a cseh irodalom népszerűsítéséért tett és még tenni fog. Jarka Pašiaková böngésző Örvendetesen szaporodik azoknak a könyveknek a száma, amelyek kultúráink között hidat vernek, előmozdítják népeink egymásmegismerését. Nem gondolok itt a csehszlovákiai magyar irodalom alkotásaira, a hazai magyar könyvkiadás termékeire: velük rendszeresen és bőven foglalkozik sajtónk. Elsősorban azokra a művekre célozok, amelyek a Dunától délre láttak nyomtatott betűt, és az egymás felé fordulás, közeledés és közelítés szándékát tükrözik. Néhánnyal már foglalkoztunk Böngészőnkben: most ismét kettő jutott el hozzánk, amelyekről kötelességem megemlékezni: a Kardos Pál szerkesztette kétnyelvű magyar Hviezdoslav-válogatás, és a Szlovákiából elszármazott Szalatnai Rezső könyve „Juhász Gyula hatszáz napja“. Ötödször történik meg, hogy magyar olvasóink magyar könyv címlapján találkozhatnak a szlovák irodalom nagyjának, Hviezdoslavnak nevével: a két világháború között jelent meg Eperjesen Schöpflin Géza kivonatos fordításában A csősz felesége; a nagy epikus mű a fel- szabadulás után újból, Monoszlóy Dezső új fordításában jelent meg; ugyancsak Monoszlóy fordította magyarra Hviezdoslav másik elbeszélő költeményét, az Ežo Vlkolinskýt; műfordítás-irodalmunk egyik legértékesebb alkotásaként tartjuk nyilván a Véres szonettek magyar fordítását, Rácz Olivér munkáját; az ötödik a sorban a kétnyelvű magyar Hviezdoslav-válogatás, amelyet az Európa kiadó jelentetett meg Kardos Pál debreceni egyetemi tanár szerkesztésében, aki Az erdőkerülő felesége és más versek forditójaként is szerepel a kötetben. Örvendetes, hogy Hviezdoslav magyar tolmácsolói között számos magyar- országi neves műfordító nevével találkozunk, szerepel a kötetben többek között Kardos László, Hegedűs Géza, Weörös Sándor, Kálnoki László, Rónay György stb. Ami elszomorít: egyetlen csehszlovákiai magyar költő seni kapott helyet a kötet fordítói között, (lehet, hogy másokkal is az történt, ami e sorok írójával: azok a versek, amelyek fordítására a magyarországi kiadó illetve a szerkesztő felkérte, nem feleltek meg műfordítói, költői egyéniségének). Ami elgondolkoztató, s úgy hiszem, kritikánknak ezzel külön foglalkoznia kellene: új fordításban — Kardos Pál, illetve Rónai György átköltésében — találkozunk A csősz — illetve Az erdőkerülő — feleségével és a Véres szonettekkel: párhuzamot kell vonni a két fordítás között, rámutatni az eltérésekre, esetleg a gyengékre, okulásul és tanulságul szolgálhat ez az egész magyar műfordítás irodalmunknak. Ez a kis ismertetés ] nem ad teret, hogy részletes elemzésbe bocsátkozzam, mégis úgy érzem, nem térhetünk napirendre a kérdés felett, műfordítás-irodalmunk verseny- és exportképességének problémája ez. A kötet előszavában Kardos Pál ismerteti Hviezdoslav munkásságát, megemlékezik a Hviezdoslav vállalta híd-szerepről — nem csupán a magyar irodalom ismertetőjeként, Petőfi, Arany és Madách fordítójaként teljesítette, hanem azzal is. hogy az elnyomottság érzetének, a nemzeti fájdalomnak hangot adva soviniszta gyűlölködés soha nem vegyül szavába: „Haragja sohasem a magyar nép ellen fordul, gyűlöletének, megvetésének tüzes, csípős ostora az urakon csattan, akik hálátlanul lenézik a népet, amelynek munkájából élnek, vagy hűtlenül megtagadják, noha belőle származtak.“ Kardos László tanulmányában igyekszik kijelölni Hviezdoslav világirodalmi helyét, hangsúlyozza, hogy a legnagyobbak sorába tartozik, nem csupán gondolatainak, képteremtő képzeletének gazdagságát, biztos formakezelését tekintve, hanem azáltal is, hogy művészi felfogása a kora legkitűnőbb szlovák és magyar íróit meghaladó demokratikushumánus szellemiséggel párosul. Nem csupán az Ady Magyar jakobinus dalára adott válasza bizonyítja ezt: az első világháború kitörése után szembe mert fordulni a mesterségesen fölszított lelkesedéssel, szót mert adni népe gyászának és jajának a Véres szonettekben. Lírai zsenije nyilvánul meg formájukban epikus illetve drámai müveiben is, nevezetesen Az erdőkerülő feleségében és a Heródes és Herodiás című tragédiában. A nagy szlovák költő világirodalmi jelentőségű müvének méltó magyar tolmácsolása ez a kétnyelvű kiadás. A fordítások helyenként 6 68
