Irodalmi Szemle, 1962

1962/6 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: Lehocky Teréz: Foltok a napon

Lehocky Teréz: Foltok a napon

Napjainkban sok szó esik a novella válságáról. A felismerést ugyan tudatosítjuk, azonban a felmentést, annál kevésbé érezzük indokoltnak. Az ok kézenfekvő: szocialista társadalmunk építésének hétköznapjai és a műfaji igényesség együtt indokolja a toll mestereinek felelősségét, s ezt a tényt a válságtudat sem mentheti.

Lehocky Teréz: Foltok a napon című könyve alapjában véve merész, szimpatikus vállalkozás, mégis bosszantó könyv. Merészsége a témaválasztásban kerensdő, bosszantó jellege a hasznos téma kidolgozásának egysíkúságában, a művészi igényesség leszűkítésében.

A kötet bevezetője igy indítja a könyvet: „A kötetben összegyűjtött írások különféle bírósági esetek alapján túlnyomórészt novel- lisztikus formában megírt elbeszélések, életképek, melyeknek legfőbb, sőt, a művészi gyönörködtetés mellett mondhatni egyedüli célja: a rossznak, elitélendő emberi gyarlóságoknak — társadalmi életünk egén, napján mutatkozó s mindannyiunkat nyugtalanító foltoknak, árnyaknak — szigorú, de igazságos, merész, de tudatosan célzatos, útmutató vagy legalább is konstruktívan utat kereső elitélése, megbélyegzése."

A kissé mentegetőzésnek tűnő — nem tudom mit kezdjek vele! — bevezető Lehocky Teréz könyvének 12 novelláját négy „különböző és megkülönböztethető“ csoportba osztja. Azonban a novellák bármelyikét ragadjuk ki, szóljon az múlt-sebekről, „most — Góliátokról“ és „holnapi-Dávidokról“, vagy az újnak bármilyen más, múltból ittmaradt gyarlóságáról, — a színek komorsága, a novellák részigazságainak jellege sokszor szinte meghökkentő.

Lehocky Teréz novella témáit a rendkívüliség jellemzi; különösen vonzzák az élet periférikus, szélsőséges határesetei. A témaválasztás jellegzetes motívumát meghatározó kuriozitásként ugyanis huligán-témától magzatelhajtásig, múlt-prostitúciótól lecsúszott karrier-kálváriáig minden megtalálható itt. Vagy csaknem minden.

Félreértés ne essék! Nincs itt szó az irónő politikai állásfoglalásának „helyreigazításáról.“ Ugyanakkor a néhány évvel korábbi nézetét — melynek végeredményben lecsapódása mostani első kötete — ugyancsak aláírjuk. „Ha a festő a földrengés, napfogyatkozás és vulkánkitörés feketéjébe... márthatja ecsetét — írta annak idején az Irodalmi Szemlében — miért ne írja meg az író, a költő, a vajúdó kor nehézségeit, a hajnalodó és alkonyodö embertípust?“ Kétségtelen, és így igaz. Azonban az is vitathatatlan, a téma maiságát nem csupán a naptári értelemben vett időszakok határozzák meg, sokkal inkább a jelenkort fejlődésében, mozgalmasságában s embersorsainak sokféleségében ábrázoló és megjelenítő művek. Már pedig ilyen szempontból a novel- láskötet életlátószöge meglehetősen leszűkített.

Ennek ellenére, nem példázott-novellák hőseit kérjük az írónőtől számon. Az életnek ezek is tartozékai voltak vagy még ma is azok. Ezek is..., de nemcsak ezek! Túloznánk persze, s egyoldalú szemléletre vallana, ha az új kor embere problémáinak, lelki vívódásainak megrajzolását akarnánk feltétlen igényként Lehocky Teréz elé állítani. Bár kétségtelen, hogy ez is van annyira izgalmas téma, mint a Balog Mártonok, Bunyi Magdák stb. esete. Annál is inkább, mivel az általa választott tipikus írói ábrázolása ugyancsak hasznos cselekedet lehet, s társadalmilag is indokolt, ha a művészi eszközök és igényesség helyesen választott arányait érvényesíti.

Lehockv Teréz bírónő. Társadalmi beosztásánál fogva mondhatni az élet visszás jelenségeit szemtől szemben ismeri; jellemek, tragédiák vonulnak el előtte, s „ősbűnök“, kibicsaklott emberéletek szem- és fültanuja. E tény pozitívuma a jellemek sokszor póztalan, sarokbaszorított vergődésének ténye és ismerete, negatívuma azonban — és ez a könyvben is érezhetően megnyilvánul — az összetevők és meghatározók disztingvált felfogásnak hiánya. Pedig a vétségek mögött nemcsak bűnözők állnak, hanem emberek is. S a probléma leszűkítése így az emberi vonások mellőzését is jelenti.

m

A novella, a maga feszült, rövid életté- nyekre időzített tömörségével, koncentráltságával a villanások műfaja. Sajátos látásmódot kíván, s a tudatossságon túl afféle szerencsés „iáérzést.““ Joggal nevezi Fábry Zoltán a novellát a „legnehezebb műfajnak." Célbata- lálni, telibe, egyből, váratlanul — ez a feladat legnehezebbje! S hogy nem is olyan könnyű, arra maga a könyv a bizonyíték. Ugyanis a kötetbe gyűjtött írások szinte csaknem mindegyikére illik az „Ásó-kapa" Fábry-jellem- zése: „Elbeszélése jogi problémái old meg és magyaráz elsősorban, de az emberit megoldatlanul hagyja." (Üj Szó, 1962. VI. 2.)

S bár érzésünk szerint megjelent könyve nem éppen szerencsés válogatás, azonban a „Magasan repül a daru", a „Lasciate ogni", „A kis Mozart" című novellák s a folyóiratokban, lapokban közölt írásai alapján joggal állíthatjuk Lehocky Teréz novellaírói adottságait.

Életközelség, életismeret s a belyzetterem- tés nem egyszer nagyszerű „ráhibázásának“ jelei fellelhetők írásaiban. Az egyébként túlnyújtott, a körülményes cselekmény-szövésé661