Irodalmi Szemle, 1962

1962/5 - DISPUTA - Tóth Tibor: Irodalmi viták a csehszlovákiai írók kongresszusa előtt

Tóth Tibor I irodalmi viták a csehszlovák írókongresszus előtt Az utóbbi két hónapban az írókongresszus előtti viták nem sok vitaszerű újat hoztak: a prózáról csak most indul a vélemények ki­cserélése és szembeállítása, a Slovenské po­hľady szeptemberi számában szándékszik kö­zölni — miután Pavol Števček beszámolóját már megjelentette — a prózaírás kérdéseivel foglalkozó budmericei eszmecsere anyagát. A drámaírásról folyó vita is éppen hogy alakulni kezd: Peter Karvašnak az év elején a Divadlo című folyóiratban írt cikkére, amelyben a drá­mai hős rehabilitása mellett tör lándzsát, a Plameň júliusi számában reagált Jan Kopecký, s remélhető, hogy az ősz ebben a műfajban is meghozza az igazi vitát, vélemények és nézetek felsorakoztatását, egymással szem- beállítását. Bővebb anyag alapján szándék- szunk az Irodalmi Szemle későbbi számaiban mindkét vitát ismertetni. Most mindenekelőtt Jirí Hájek kiváló cseh irodalomkritikus és esztéta két cikkével kell foglalkoznunk, amelyek rövid egymásutánban jelentek meg a Plameň-ban, illetve a Slovenské pohľady-ban. irodalmunk égető, sarkalatos kér­déseivel foglalkozik Jirí Hájek, s nézetei meg­érdemlik, hogy magyar irodalmi köztuda­tunkban is — remélhetőleg — visszhangjuk támadjon. A Plameň 6. számában „Az irodalom és a mai ember“ címmel Jirí Hájek a kongresszus előtti irodalmi viták céljával és rendelteté­sével foglalkozik és hangsúlyozza, ezek a vi­ták is bizonyítják, hogy az írók is érzik felelősségüket mindazért, amivel a párt leg­utóbbi központi bizottsági ülésein foglalko­zott. Számos kérdés, amelyeket ma társadal­munk megold — hangsúlyozza Jifí Hájek — felkészületlenül ért bennünket, ebben egyéb­ként nem voltunk magunk. Az írószövetség központi bizottságának áprilisi ülése megmu­tatta, hogy az írók csakis annak a munka- szakasznak a tapasztalataira támaszkodnak, amellyel éppen együtt élnek, s hiányoznak mélyrehatóbb, tüzetesebb gazdaságtani isme­reteik, amelyek lehetővé tennék a rész-jelen­ségek szélesebb összefüggéseinek felismerését. Sajnos nem egy esetben hiányoznak azok az alapvető értesülések is, amelyeket például a napi sajtónak kellene közölnie, ha nem ma­radna el gyakran a pillanatnyi igények és követelmények mögött. Ez volt az oka, hogy sokszor éppen azok az írók, akiknek nézetei a legszorosabban összefonódnak a párt törek­véseivel és a mai élet felvetette problémák­kal, úgy vélték, hogy fölösleges az irodalom­ról értekezni mindaddig, amíg meg nem oldottuk a jelenlegi társadalmi helyzet sokkal fontosabb problémáit. Jifí Hájek hangsúlyozza, hogy ez a felfo­gás optikai csalódás, elismeri viszont, hogy az irodalom problémái csak akkor tarthatnak igényt a társadalom érdeklődésére, ha az irodalom kifejezi azokat a lényeges problé­mákat, amelyeket az egész társadalom átél. Egyelőre még nem vetettük fel a kérdést, nem függnek-e össze társadalmi életünk mai nehézségei valamiképpen a mai irodalom, és más művészeti ágak hibáival, elégtelenségeivel. Konkrétan vetődött fel bennem ez a kérdés — írja Jifí Hájek —, amikor egyik barátom — egy prágai gyár mérnöke — elmondta, hogy egy fontos vállalat igazgatóját tavaly felmentették tisztségétől, mert nem értett egyet az idei tervfeladatok felemelésével. Mást megint vezető állásba helyeztek, mert kide­rült, hogy egyike volt azoknak a becsületes kommunistáknak, akik idejében figyelmeztet­ték a pártot a terv kidolgozásához felhasznált egyes adatok irrealitására. Ez az eset bizonyára nem egyedülálló, s mind azt mutatja, hogy gazdaságunk vezetésének kérdései igen szoro­san összefüggnek a szocialista erkölcs alap­vető problémáival. Az íróktól senki sem várja, hogy szakmai kérdésekben végleges és egyedül üdvözítő megoldásokat találjanak. Megköve­teljük azonban tőlük, hogy őszintén hallas­sák szavukat a társadalmi erkölcsnek, az életünk különböző szakaszain ügyködő vezető tényezők egyéni erkölcsének kérdéseiben. Az igazgató esetét hallva kerestem emlékezetem­ben, szólt-e irodalmunk azokról az epikai kérdésekről, amelyekkel ez az ember szem­közt találta magát. Csak egy könyv jutott 518

Next

/
Oldalképek
Tartalom