Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - DISPUTA - Tóth Tibor: Irodalmi viták a csehszlovákiai írók kongresszusa előtt
Tóth Tibor I irodalmi viták a csehszlovák írókongresszus előtt Az utóbbi két hónapban az írókongresszus előtti viták nem sok vitaszerű újat hoztak: a prózáról csak most indul a vélemények kicserélése és szembeállítása, a Slovenské pohľady szeptemberi számában szándékszik közölni — miután Pavol Števček beszámolóját már megjelentette — a prózaírás kérdéseivel foglalkozó budmericei eszmecsere anyagát. A drámaírásról folyó vita is éppen hogy alakulni kezd: Peter Karvašnak az év elején a Divadlo című folyóiratban írt cikkére, amelyben a drámai hős rehabilitása mellett tör lándzsát, a Plameň júliusi számában reagált Jan Kopecký, s remélhető, hogy az ősz ebben a műfajban is meghozza az igazi vitát, vélemények és nézetek felsorakoztatását, egymással szem- beállítását. Bővebb anyag alapján szándék- szunk az Irodalmi Szemle későbbi számaiban mindkét vitát ismertetni. Most mindenekelőtt Jirí Hájek kiváló cseh irodalomkritikus és esztéta két cikkével kell foglalkoznunk, amelyek rövid egymásutánban jelentek meg a Plameň-ban, illetve a Slovenské pohľady-ban. irodalmunk égető, sarkalatos kérdéseivel foglalkozik Jirí Hájek, s nézetei megérdemlik, hogy magyar irodalmi köztudatunkban is — remélhetőleg — visszhangjuk támadjon. A Plameň 6. számában „Az irodalom és a mai ember“ címmel Jirí Hájek a kongresszus előtti irodalmi viták céljával és rendeltetésével foglalkozik és hangsúlyozza, ezek a viták is bizonyítják, hogy az írók is érzik felelősségüket mindazért, amivel a párt legutóbbi központi bizottsági ülésein foglalkozott. Számos kérdés, amelyeket ma társadalmunk megold — hangsúlyozza Jifí Hájek — felkészületlenül ért bennünket, ebben egyébként nem voltunk magunk. Az írószövetség központi bizottságának áprilisi ülése megmutatta, hogy az írók csakis annak a munka- szakasznak a tapasztalataira támaszkodnak, amellyel éppen együtt élnek, s hiányoznak mélyrehatóbb, tüzetesebb gazdaságtani ismereteik, amelyek lehetővé tennék a rész-jelenségek szélesebb összefüggéseinek felismerését. Sajnos nem egy esetben hiányoznak azok az alapvető értesülések is, amelyeket például a napi sajtónak kellene közölnie, ha nem maradna el gyakran a pillanatnyi igények és követelmények mögött. Ez volt az oka, hogy sokszor éppen azok az írók, akiknek nézetei a legszorosabban összefonódnak a párt törekvéseivel és a mai élet felvetette problémákkal, úgy vélték, hogy fölösleges az irodalomról értekezni mindaddig, amíg meg nem oldottuk a jelenlegi társadalmi helyzet sokkal fontosabb problémáit. Jifí Hájek hangsúlyozza, hogy ez a felfogás optikai csalódás, elismeri viszont, hogy az irodalom problémái csak akkor tarthatnak igényt a társadalom érdeklődésére, ha az irodalom kifejezi azokat a lényeges problémákat, amelyeket az egész társadalom átél. Egyelőre még nem vetettük fel a kérdést, nem függnek-e össze társadalmi életünk mai nehézségei valamiképpen a mai irodalom, és más művészeti ágak hibáival, elégtelenségeivel. Konkrétan vetődött fel bennem ez a kérdés — írja Jifí Hájek —, amikor egyik barátom — egy prágai gyár mérnöke — elmondta, hogy egy fontos vállalat igazgatóját tavaly felmentették tisztségétől, mert nem értett egyet az idei tervfeladatok felemelésével. Mást megint vezető állásba helyeztek, mert kiderült, hogy egyike volt azoknak a becsületes kommunistáknak, akik idejében figyelmeztették a pártot a terv kidolgozásához felhasznált egyes adatok irrealitására. Ez az eset bizonyára nem egyedülálló, s mind azt mutatja, hogy gazdaságunk vezetésének kérdései igen szorosan összefüggnek a szocialista erkölcs alapvető problémáival. Az íróktól senki sem várja, hogy szakmai kérdésekben végleges és egyedül üdvözítő megoldásokat találjanak. Megköveteljük azonban tőlük, hogy őszintén hallassák szavukat a társadalmi erkölcsnek, az életünk különböző szakaszain ügyködő vezető tényezők egyéni erkölcsének kérdéseiben. Az igazgató esetét hallva kerestem emlékezetemben, szólt-e irodalmunk azokról az epikai kérdésekről, amelyekkel ez az ember szemközt találta magát. Csak egy könyv jutott 518
