Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Turczel Lajos: Búcsú Sas Andortól
Búcsú Sas Andortól Sas Andort, a kiváló pedagógust, irodalomtörténészt, az Irodalmi Szemle érdemes munkatársát 1962. augusztus 27-én temették a csalogányvölgyi temetőben. A sírnál dr. Turczel Lajos a következő szavakkal búcsúztatta: A nagy humanista költőnek, Janus Pannoniusnak van egy megrendítően gyönyörű verse. A vers tárgya egy rendkívüli bőséggel termő gyümölcsfa, amelyet saját gyü- mölcs-terhe végül is a földre roskaszt... Most, amikor közvetlen munkatársai: a Komenský egyetem magyar nyelvi és irodalmi tanszékének dolgozói, valamint nagyszámú tanítványa nevében búcsút veszek dr. Sas Andor docenstől, önkénytelenül ez a költő által megénekelt gyümölcsfa jut az eszembe. Sas Andor ilyen fáradhatatlanul, szüntelenül termő gyümölcsfaként élte le az életét. Kevés olyan embert ismertem, akinek annyira szenvedélye, éltető eleme lett volna a munka, a gyümölcshozás, mint neki. Az utóbbi években katedrái beszélgetés közben többször kijelentett előttünk, hogy egyet kíván még az élettől: azt, hogy az utolsó pillanatáig dolgozhasson. Amikor a haláláról értesültem, az első megdöbbenés után keserűen erre kellett gondolnom: Drága jó tanárelvtársunk, vezetőnk és nevelőnk, teljesült hát a kívánságod; életed utolsó pillanatáig dolgoztál, de ez az utolsó pillanat tragikus váratlansággal következett be; az, hogy utolsó kívánságod teljesült, váratlan elvesztésedért nem vigasztalhat meg bennünket; vigasztalanul fáj, hogy pótolhatatlan veszteséget hagytál magad mögött, mert már nem érlelheted nemes, értékes gyümölccsé azokat a tudományos terveket, amelyek az utolsó pillanatig friss szellemi erőidben még alakulóban, formálódóban voltak ... Most itt a végső búcsú fájdalmas perceiben nincs helye annak, hogy drága halottunk életművét kimerítően ismertessük, pedagógiai és tudományos munkásságát behatóbban méltassuk, részletezzük. Az ilyen méltatás, ismertetés helyett csak egy rövid visszatekintést teszünk arra az útra, amelyet Sas Andor pedagógusként és tudósként megtett. Erre a nagyszerű útra az a legjellemzőbb, hogy nincsenek rajta kanyarok, csak emelkedők. Két útszakasz, két egyenesen haladó és felfelé ívelő emelkedő van Sas Andor életútján. Az első 1945-ig tartó útszakaszt, emelkedőt — a társadalmi problémák iránt mélyen érdeklődő polgári demokrataként, humanistaként járta meg. Már bölcsészhallgató korától a progresszív egyetemi csoportok tagja, és haladó irányzatú tudományos folyóiratok munkatársa volt. Az 1919-es magyar Tanácsköztársaság magasra értékelte a fiatal tudós tevékenységét, és főiskolai előadóvá nevezte ki őt. A Tanácsköztársaság bukása után először Bécsbe, majd Csehszlovákiába emigrált, és a huszas évek derekán végleg itt telepedett le. Progresszív magatartásáért csakhamar megbecsülést, tiszteletet vívott ki magának a'csehszlovákiai magyarság körében is. Az irodalom és történettudomány szorgos művelésén belül már ebben az időben nagy figyelmet szentelt a magyar és csehszlovák kulturális kapcsolatok vizsgálatának. Ezirányú kutatásainak 507
