Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Vass Ottó: Versek
mat esetlenül magához ölelte, nekem csak a kezét nyújtotta. Sírás szorongatta a torkomat. Mérhetetlen keserűséget takarhatott ez az öreg- asszonyos ridegség. Ügy látszik, nem tartott rá méltónak, hogy metossza velem fájdalmát... Gondolom, sokáig hiányzott neki Bagai Gyula segélykérő ábrázata. Hideg északi szél csapott az arcunkba s azon az irdatlan pusztaságon keresztül irányt vettünk az országút felé. Minden folytatódott tovább: nappal rejtőztünk, éjszaka gyalogoltunk. Néhány nap múltán elhagyott az erőnk. Rettenetes éhség kínzott. Az úttól nem messze, falut fedeztünk fel; az erdő széléről félnapig lestünk eiy magános házikót. Láttuk, hogy korán reggel egy idősebb férfiember valahová munkába indul. Délfelé rászántuk magunkat; bekopogtunk. Riadt a válás perce A halvány holdfény arcodra hajolt s levonta róla pírja fátyolát. Az égen fényes felleg bandukolt s az ezüst égre szórta fény-porát. A város képe sok-sok sziluett, kísértő, sötét, lomha árnytömeg. Egy mozdulás sincs. Minden elpihent. Tekinteted a holdon elmereng. És szomorú fényt gyújt szemed tüzén a bujdosó hold ezüstös fagya, mint a lámpa utcák szegletén míg léptem hangja elkísér haza. Tavaszi köd borong a Börzsönyön, harmat-könnyűket szórják csillagok, lelkűnkből lassan illan az öröm s a válás perce tompán lekopog. szemű sápadt fiatalasszony és két apró gyermeket találtunk a házban. Enni kértünk és fizetség képpen szappant kínáltunk neki. Színtelen levest rakott elénk, de le sem nyelhettük, máris tuszkolt bennünket kifelé a házból. Látszott rajta, félt, nagyon félt attól, hogy ott ér bennünket valaki. Éjszakára belopództunk egy juhakolba. Jól- esően simogatott a bárányok lehelte meleg. Kis híjján nagy árat fizettünk ezért az éjszakáért. Elaludtunk. Reggel arra ébredtünk, hogy nyikorogva kinyílik az akol ajtaja. A juhász jött. Kaptuk magunkat, szaladtunk, ahogy az erőnk bírta. Utánunk mérgesen csaholó kutyák aztán meg az ember vasvillával a kezében. Biztosan tolvajnak hitt bennünket. Szerencse, hogy közel volt az erdő, ahová nem követett se a juhász, se a kutyái. hajnali altató Aludj, őrizze lelked álmait a hajnal, s lehelje csókját szendergő szemedre a gyér hajnali fény. Aludj, meg ne zavarjon semmiféle vad zaj. A harmat hűvös cseppje csengjen néked az álmok berkein. És akkor ébredj, amikor arany-virág okkal behinti párnádat a napos reggel s az égnek kékje ég. Vass Ottó 505
