Irodalmi Szemle, 1962
1962/5 - Cselényi László: Versek
Cselényi László mindörökké Valami újat mondani erről a csupa-ín világról valahogy másképp szólani az állatian-egyszerií szerelemről az állatian-egyszerü halálról szabadulni a nyolcasok megőrjítő tizenkettesek börtönéből ahogy az emlék menekül a megkövesítő időtől Az idők kezdetén voltak a puszta tények komplex világ rajzik ma körülöttünk integrál differenciál egyenletek ágyú virág s az elektronok elektronjaira felbontott világ kiröhögi szabályos rímeinket nikotintól zajos szívünk zsírtól hústól szabálytalan vérnyomásunk fügét mutat kattogó ritmusainkat szabálytalanságot szabálytalanságot begyepesedett-fejű kritikusainknak Valami újat kezdeni nem tudjuk még hogy mi érik mi készülődik bennünk nem tudjuk még, hogy az elemeire felbontott s az emberi viszonylatok évezredeken át megkövesedett formáttól megfosztott világ mire készülődik De más világ ez nem vitás csupa relativitás amiről másképp szólani másképpen kell elmondani az állatian-egyszerü szerelmet az állatian-egyszerü halált mert akármilyen egyszerűnek látszik mégis újfajta dolog ez (hogy mást ne mondjak mondjuk ez) hitehagyott szerelem hitehagyott halál Dadogva? Jól van vállalom vállalom hogy dadogva s naponként térdrerogyva a be nem hódolt csúcs előtt de örökkön keresve az új formák új útjait a szerelem friss kútjait a halál mai módjait a lét új viszonylatait örökkön örökké ámen 494
