Irodalmi Szemle, 1962

1962/3 - FIGYELŐ - Käfer István: Sziklay László: A szlovák irodalom története

kutatnunk, hogy világosan lássuk a „két testvérnép tragikus harcának" okait. (296. old.)

Nem hagyhatjuk említés nélkül Sziklay remekbe szabott író- és költő portréit, amelyekben értékelése a tudós marxista álláspontját, értékmérését tükrözi. Az egyre sűrűbbé váló szövegtanulmányok nagyszerűen dokumentálják a szerző mondanivalóját. •

Sziklay nem riad vissza attól sem, hogy olyan egyéniséggel is részletesen foglalkozzék, mint Vajanský, aki a szlovák irodalom máig sem tisztázott alakja. Nem hallgatja el vitathatatlan jelentőségét a széppróza művelésében, de határozott ítéletet mond társadalmipolitikai állásfoglalásáról. Az ellentmondásokkal terhes Vajanský-kép — a szlovák irodalom fejlődése szempontjából igen jelentős, de ugyanakkor tragikus reakciós író — a maga összetettségében rajzolódik a magyar olvasó előtt.

Közel ötven oldalt szentel Sziklay az egyik legnagyobb szlovák költő, Hviezdoslav bemutatásának, de érezni, hogy csak a kézikönyv helyes arányainak megtartása miatt ilyen keveset. Talán ebben a részben mutatkozik meg leginkább, hogy Sziklay magyarként tekint a szlovák irodalomra, jelen esetben a -nagy költő életművére, ezt azonban a szó nemes értelmében teszi és Hviezdoslav képének jellege nem veszít szlovákságából, amikor megállapítja: „A magyar nép büszke lehet rá, hogy költői figyelmeztették először... a nép igazságára. Ezért volt ő az első, aki éles különbséget tudott tenni az uralkodó osztály és a magyar nép között, amely akkor is együtt szenvedett az ő népével." (517. old.)

Furcsa megütközéssel vettük tudomásul, hogy a DSL-ban — amely a szlovák irodalom népszerű, a nagyközönségnek írt története és amely nem lép fel külön tudományos igényekkel, mint Sziklay könyve — nem esik szó az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaságról. Talán azért, mert feldolgozatlan a kérdés? Sziklay az 1918 utáni szlovák irodalom tárgyalását ezzel kezdi, nem értékeli túl az eperjesi események jelentőségét, de becses gondolattal járul hozzá a kapcsolattörténet munkásmozgalmi részéhez, amikor a Szlovák Tanácsköztársaságot a dualizmus korabeli magyar-szlovák munkásmozgalmi kapcsolatok folytatásának tartja.

Sziklay könyvében kapjuk a modern irodalomtörténet első — rövid, de érdekes — összefoglalóját a két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalomról. Jelentőségét és komoly méreteit az is hangsúlyozza, hogy kiemelt cím alatt került sor tárgyalására. Kevés, amit erről a kérdésről olvasunk, ám ez a tény intő jel számunkra, hogy elérkezett örökségünk felmérésének ideje, különösen olyan örökségé, amelyet Sziklay teljes joggal így jellemez: „A közelmúlt nacionalista előítéleteinek felszámolásában, a közeledés elősegítésében a csehszlovákiai magyar kisebbség haladó szellemű fiatal nemzedéke játszott

jelentős szerepet. A nacionalizmus előítéleteit mind a két oldalon felszámolni akarva s többé kevésbé már a marxizmus alapján állva követelték az egymással uralkodó osztályaik által mesterségesen szembeállított népek kibékülését, kézfogását". (599. old.)

Sziklay azonban nemcsak ezt mondja nekünk, hanem könyvének ösztönző hatása is kell hogy legyen hazai irodalomtudományunk széleskörű megindulására.

A kiállításában és méreteiben is lenyűgöző kézikönyvhöz gazdag bibliográfiai és egyéb segédanyag csatlakozik. Sziklay nem elégszik meg az anyag jegyzetszerű felsorolásával, hanem még itt is állandó tájékoztatást nyújt különösen az egyes adatok felhasználhatóságával kapcsolatban. Értéke a könyvnek Fügedi Elek gyűjteménye is a szlovák irodalom magyar fordításairól. Az időrendi táblázat már Sziklay további munkásságának nagy perspektíváit jelzi: „Reméljük, hogy ez a szerény kötet egy nagyobb arányú munkának: az összehasonlító keletközép-európai irodalomtörténetnek lesz kiinduló állomása."

Jegyzetek

í) A gyakori ismétlődést elkerülendő rövidítéseket használunk:

Sz = Sziklay László: A szlovák irodalom. Bp.

(1943), Franklin 223 old.

SLI = Mišianik — Minárik —Michalová — Me- licherčík: Dejiny staršej slovenskej literatúry. Bratislava 1958, SAV 318. old. SLII = Pišút—Rosenbaum—Kochol: Literatúra národného obrodenia. Bratislava 1960, SAV 491. old.

DSL = Dejiny slovenskej literatúry, Bratislava 1960, Osveta 679 old.

SZ= Sziklay L. most megjelent kötete ismertetésünk tárgya.

2) „A szlovák irodalom történetében az egyhá- zias hagyományok még akkor is hatóerőt jelentenek, amikor másutt már rég túlhaladta őket az idő.“ — Othmar Feyl Beiträge zűr Geschichte dér slavischen Verbindungen und internationalen Kontaktén dér Univer- sität Jena (Jena. Gustav Fischer Verlag.

1960. XXXI+ 378 old.) Filológiai Közlöny

1961. 1—2. sz., 207. old.).

3) Vö.: Klaniczay Tibor: A magyar barokk irodalom kialakulása. Irodalomtörténeti Közlemények 1960. 3., 4. sz. 448 old.

i) Vö.: Käfer István: Az Isteni Igazságra Vezérlő Kalauz 1634-es szlovák fordításának kézirata. Viláqirodalmi Fiqyelő 1959. 2. sz. 176—180. old.

5)Vö.: Mišianik Ján: O periodizácii staršej slovenskej literatúry. Slovenská literatúra 1957. 2. sz. 129—148. old.

6) Nem érdektelen néhány összehasonlító számadat: Sz: 35—36, M:89, DSL 105, SLI 294 old.

7) SLII 26. old.

8) Sziklay L. Othmar Feyl im. 212—213. old.

332