Irodalmi Szemle, 1962
1962/3 - FIGYELŐ - Jarka Pašiaková: A föld dicsérete — a fordítás dicsérete
Straka nem is szokott különbséget tenni cseh és szlovák műfordítások között, mint ezt Földessy Gyulához írt levelei is bizonyítják.2 Ady költészetének tolmácsolásában és propagálásában a csehen kívül a csehszlovákiai magyar irodalmat sem lehet kategorikusan elválasztani a szlováktól. Igen gyakran magyar költők vagy irodalombarátok segítettek a fordításban cseh vagy szlovák barátaiknak, egy- egy magyar költő művének propagálásával, értékelésével ők adtak ösztönzést s a magyar költészettel foglalkozó cseh és szlovák cikkek egy része is tőlük átvett fordítás vagy szabad átdolgozás. Ezért, ha nem is vonhatjuk kétségbe, hogy Ady költészetének útját csupán szlováknyelvű anyag alapján is meg lehet vizsgálni, az sem vitatható, hogy az ilyen jellegű tanulmány nem adhat teljes képet, s a további kutatást a cseh, a csehszlovákiai magyar s néhány szempontból az összehasonlító szláv filológia területére is ki kell terjeszteni. Csupán apró kívánság, hogy függelékben, a fotókópiák előtt — esetleg magyar fordításban — jó lett volna közölni a legfontosabb dokumentumokat, mivel azok nehezen hozzáférhetők, s az Irodalomtörténeti füzetek kiadásának forrásközlő feladata is van. Az említett észrevételek egyáltalán nem teszik kétségessé Csukás István könyvének rendkívül pozitív politikai és tudományos értékeit, s minden szempontból igen hasznos lenne, ha szlovák nyelvre is lefordítanák.3 1 Közzé tettük a csehszlovákiai magyar irodalmi olvasókönyvekben és a Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok c. antológiában is (Bratislava 1959). 2 Közölte A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve. Bp. 1959. 169—178. 3 Csukás István: Ady Endre a szlovák irodalomban. Irodalomtörténeti füzetek. 35. sz. Bp. 1961. r , n -v i , A föld dicsérete — Jarka rastakova a fordítás dicsérete S. K. Neumann válogatott versei Bábi Tibor' fordításában Nemrég jelent meg magyar fordításban Stanislav Kôstka Neumann válogatott verseinek ízléses, kis kötete. Most, hogy elsőízben k erül kezünkbe, fölötlik bennünk a kérdés, vajon Bábi Tibor, a fordító milyen Neumannt mutat be a magyar olvasónak? Miután egy pillantást vetettünk a tartalomjegyzékre, nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy ennek az antológiának a súlypontját Neumann politikai költészetében találjuk, főképp a Vörös dalokban (Rudé zpévy). Bevallom, kissé féltem, hogy a Vörös dalok c. ciklusba foglalt kitűnő és átütő erejű versek háttérbe szorították Neumannt, mint a természet és a szépség érzékeny szívű, nagy szerelmesét, a boldogság és a szerelem örök szomjűhozóját — vagy nem is engedték megnyilvánulni. A címadó vers ugyan az ellenkezőjéről tanúskodik. A költemények megválo- gatása minden bizonnyal megfontolt és gondos munkáról tanúskodik. Először a Vörös dalok-ba lapoztam bele. Fokozatosan, kissé talán akaratom ellenére is (a kritikus mindig „objektív“ szeretne lenni, s nem szívesen bízza magát érzelmeire) elragadtak Bábi fordításának szépen zengő, himni- kus és tömör, a szó szoros értelmében vett modern verselése, mely a maga teljességében szólaltatja meg a jólismert, de az újonnan is felfedezett Neumannt, s már maga ez a körülmény arra késztetett, hogy feladjan a szigorú „objektivitást“. El kell ismernünk, hogy itt két költői egyéniség ritkán előforduló alkati és gondolati rokonságáról van szó (a különböző nemzedékhez való hovatartozásuknak itt nincs semmi jelentősége), s így egy formailag kitűnő tolmácsolás tanúi lehetünk, mely a maga ötletességével és tartalmi hűségével gyakran vetekedik az eredeti cseh költeményekkel. A Vörös dalok költője Bábiban tehetséges és fogékony fordítóra lelt. Ez nyilvánvaló volt már A bizonyosság dala, Ó kelj te álommal vert, Dicsőség a vörös zászlónak c. versek első olvasása után is. A Vörös dalok-at lényegében történelmünk, de az európai történelem utolsó három évtizede költői keresztmetszetének kell tekintenünk, s Neumann alkotásának mintegy csúcsát és summáját jelentik. Nagy elégtétel számunkra, hogy a magyar olvasó felfedezheti bennük a csehek nagy internacionalista költőjét, mégsem voltam bizonyos abban, hogy ugyanolyan sikere lesz azoknak a költeményeknek is, amelyek a Nő és a Természet jegyében fogantak. Itt az Istennők, szentek, asszonyok (Bohyne, svétice, ženy — 1915), Az erotika könyve (Kniha erotiky — 1922), Szerelem (Láska), Szív és fellegek (Srdce a mračna) című versköteteire gondolok. Bár az antológia az első kötetet kivéve mindegyikből közöl 327